Elég sok olyan emberrel találkozom, aki végzettsége és tapasztalata ellenére valami egészen mást szeretne csinálni. Mi lehet ennek az oka? 5 pontban összegyűjtöttem őket és bónuszként a megoldást is.

1., A rossz pályaválasztásod.

Amikor 18 évesen pályát kell választanunk, akkor még fogalmunk sincs, mit választunk. Ezt már akkoriban is éreztem, mikor egyik osztálytársam a kérdésemre, hogy mi akarsz lenni, azt válaszolta, hogy patológus."Csak azért mert szereted a biológiát és a kémiát??"-kérdeztem meglepődve. Attól még hogy szereted ezeket a tantárgyakat, nem biztos, hogy örömet fogsz találni hullák boncolásában. Na ez a különbség, a fiataloknak inkább azt kellene megmutatni, hogy ha ezt a szakmát választják, akkor mivel fogják tölteni a mindennapjukat és hogy na azt szeretnék-e. Mert ha elvégzi az egyetemet és utána látja meg, akkor az már túl késő, mert elvesztegetett 5 évet.

Valamint azt kellene végiggondolni, hogy ahhoz a bizonyos választani kívánt szakmához milyen készségekre és képességekre van szükség. Általában pályát az alapján választunk, hogy miből voltak jó jegyeink, és annak eredményeképpen hol van esélyünk. De mi lenne, ha ezt megcserélnénk, és jóval pályaválasztás előtt folyamatosan foglalkoznánk önismerettel, megtalálnánk, milyen készségeink és képességeink erősek és ahhoz választanánk szakmát és azokra a tantárgyakra fókuszálnánk és ennek eredményeképpen szereznénk belőle jó jegyeket.

Sokszor a gyerek a szülő nyomására vagy éppen követése céljából választ szakmát, például csak azért lesz jogász, mert a családban mindenki az volt. Vagy azért lesz orvos, mert a szülő szeretett volna az lenni vagy mert a szülő lát perspektívát egy bizonyos szakmában, nyilván csak jót akar, de erre szokták mondani, hogy a pokolig vezető út is jószándékkal van kikövezve.

2., Megváltoztál.

A pályamódosítás hátterében simán állhat, hogy a személyiséged annyit változott, hogy már máshogy látod a világot, önmagad és ennek tükrében már más érdekel, mással szeretnél foglalkozni. Ez nem is annyira meglepő, hiszen 7évente lecserélődik az összes sejtünk, teljesen megújul a sejt állomány.

Lehet, hogy ami 18 évesen jó döntésnek bizonyult, az 30 évesen már nem az.

3., Kihalt a szakmád.

A világ olyan gyors ütemben változik, hogy szakmák ( például órás, gépíró, cipész, bőrdíszműves) egyik napról a másikra szűnnek meg vagy alakulnak át.

Vagy ami még évekkel ezelőtt a leggyümölcsözőbb szakmának bizonyult, az mára már leszállóágban van és helyette újak jönnek létre. Sok szakma a digitalizálódás miatt válik feleslegessé. Lépést kell tartani a világ alakulásával és átképezni magunkat, ha észleljük, hogy a szakmánk kihalófélben van.

4., Kiégtél.

 
Ha túlhajtottad magad vagy túlhajtottak, azaz amikor úgy érzed, nincs időd töltődni, mert minden idődet, energiádat, gondolatodat felemészti a munka, amikor már szürkülnek a napo és lassan a személyiséged is, fogy az életkedved, akkor a kiégés-szindróma fenyeget. Ennek persze sok szintje van. Ha időben észleled a jeleit, akkor időben tudsz cselekedni vagy megelőzni. Ha későn, akkor akár munkaképtelenné is válhatsz, hiszen a  kiégett ember már annyira nem szereti a munkáját, hogy már nem is tud úgy dolgozni, valamint a családi élet rovására is mehet, ha soha semmihez sincs kedve. Ebből a helyzetből azért vissza lehet jönni, szakember segítsége ajánlott. Megvannak rá a módszerek, amik segíthetnek új lendületet találni. Mindenesetre sajnos egyre gyakoribb jelenség.

5., Unod a szakmád. Nincs benne kihívás.

Elképzelhető, hogy az első pár évben még élvezted, de van az a pont, amikor nem már rejt újdonságot vagy kihívást egy szakma. Ilyenkor is érdemes váltani vagy változtatni. Lehet, hogy nem is szakmát, csak inspirálóbb környezetet. Vannak olyan szakmák, például a  tanári , ahol nincs igazán előrelépési lehetőség egy idő után, tehát ugyanazt kell csinálni folyton és az bizony egy idő után unalmas lehet.Nem csoda, hogy annyi unott tanár van az iskolákban.
Ahol van az a bizonyos karrierlétra, ott vannak újabb lehetőségek és azok mindig felfrissítik az embert, nem hagyják betokosodni.Új kihívásokkal a motivációd életben tartható.

Mi a megoldás?

Önismeret.
Nagyon fontos lenne, ha már akár a középiskolában is lenne ilyen jellegű óra vagy foglalkozás, akkor biztosan mindenki jobban választana magának szakmát.De nem csak ebben a korban, pontosan amiatt mert folyamatosan változunk, lépést kell tartani a személyiségünk és igényeink változásával.

Ha boldogok akarunk lenni a munkánkban, ha nem túlélni akarjuk a munkaórákat, hanem élvezni, ahhoz ismernünk kell önmagunkat és tudni, mi tesz boldoggá és ez még csak az első lépés, hiszen utána el is kell indulni a megvalósítás útján, tenni kell érte.

A coaching egy kitűnő eszköz azoknak, akik önismeretüket szeretnék erősíteni, akik pályát, pozíciót, állást akarnak módosítani vagy ha úgy érzik, hogy ami korábban kielégítette munka területén, az most már kevés, valami más kell, ergo azoknak akik változtatni szeretnének, de nem tudják, még merre vagy hogyan. Coachként azt látom, rendkívül hatékonyan szokott működni ilyen esetekben a coaching módszere, a motivációval együtt az emberek visszanyerik életkedvüket, lendületüket, újból megtalálják, kik szeretnének lenni, merre szeretnének továbbmenni és az ehhez vezető lépéseket is.

Ha hasonló helyzetben vagy és kipróbálnád a coachingot,keress a facebook oldalamon https://www.facebook.com/Menta-Life-coaching-456802224502653/ valamint az eva.beke@komplexmenedzsment.hu-ra írj.