Nagyon sokan szeretnének megtanulni angolul vagy németül, de valahogy nem jött össze eddig és úgy érzik, lemaradtak a kortársaikkal szemben, lassan a saját gyerekükkel szemben is, magyarul úgy érzik, már rajtuk kívül mindenki tud angolul/németül,csak ők nem. Az idő is telik, már a memória sem a régi, ráadásul munka mellett nem marad sem idő, sem energia rá. Mit lehet akkor tenni? Pár ötlet nyelvi coachtól.

Coachként 10 éves nyelvtanári tapasztalattal sok ilyen esettel találkozom. Van, aki már-már frusztráltnak érzi magát emiatt, vagy éppen amiatt, hogy már hányszor neki kezdett, feladta és már nem tudja “felszívni” magát újból, vagy cikinek érzi, ront az önbizalmán, kisebbségi érzése lesz ettől.

És itt jön be a coaching és az, amivel foglalkozom, a coaching és a nyelvtanulás kombinálása, hogy itt már nem lehet külön kezelni az embert és a tananyagot és ugyanazt a tanítási sémát ráhúzni mindenkire, hanem sokkal személyre szabottan kell foglalkozni az illetővel és megláttatni, hogy teljesen természetes elakadásokkal küzd, sokan vannak így és lehet új lendületet találni sok-sok elakadás után is.

A másik fontos pont az idő. Vicces volt, mikor valaki úgy keresett meg, hogy nyelvet akar tanulni, de bevallja már az elején, hogy nem akar házit csinálni, a memóriája nem jó, nevekre is alig emlékszik, de jó lenne, ha társalgási szinten beszélne és nyelvvizsgázna.

Erre mindig azt mondom, hogyan akarunk kivenni valamiből eredményt, ha előtte nem fektetünk bele?

De azért van megoldás. Mindjárt rátérek.

Az tény, hogy a legjobban legkönnyebben azok tanulnak meg nyelveken, akik anyanyelvi környezetbe kerülnek, legalább 1 évet az adott nyelvterületen töltenek. Miért? Mert lépten-nyomon akarva- akaratlanul is “szembetalálkoznak” az idegen nyelvvel. A boltban, a munkában, az utcán, a postán, otthon, stb.
Tehát a gyakorlás szinte állandó.
Az élet szerves része.

Hogyan teremthetjük meg ezeket a feltételeket, ha történetesen nem külföldön élünk?

Vannak olyan apró trükkök, amivel napi szinten beiktathatod az életedbe az angolt/németet, anélkül hogy nagyobb megerőltetést igényelne. A lényeg, hogy ha minden nap egy kicsit integráljuk az életünkbe, akkor szinte észrevétlenül, plusz idő ráfordítás nélkül mégis tudunk fejlődni.

Mondok egy végtelenül egyszerű hétköznapi gyakorlatot.

Hányszor mész egy héten bevásárolni? Többször ugye? Élelmiszert, apróbb dolgokat. Írd a bevásárlólistádat mindig angolul/németül. A bevásárlólistát így is-úgy is össze kell írnod, miért nem ütsz mindjárt 2 legyet egy csapásra és írod le az idegen nyelven és ezzel is gyakorolsz. Amikor összeírod, azzal is ismételsz, esetleg megtanulsz egy-két új szót. Mikor a boltba érsz, ismét ránézel, végigolvasod többször a listát, odaérsz, megtalálod, megfogod, megnézed, és így a vizuális memóriádban is tárolod. Ez sok plusz időt nem igényel, viszont mégis beiktattad az életedbe a nyelvet aznap.

Persze ettől az egy feladattól még nyilván nem leszel perfekt angol, viszont sok kicsi sokra megy alapon ha minden napra beiktatsz egy pici ilyen feladatot, megvan a rendszeresség, akkor aktív marad a nyelvi készséged és nem akkor döbbensz rá, hogy elfelejtetted a nyelvet, amikor épp azonnal használni kellene, csak éppen egy szó sem jut eszedbe.

A nyelvi coaching folyamán megtaláljuk a számodra leghatékonyabb eszközöket és hogy a te napirendedbe hol tudnád belecsempészni az idegen nyelv használatát.

Nagyon fontos, hogy szokás alakuljon ki a nyelvtanulásból. Ha kb.4 hétig sikerül a tervedet betartani, akkor szokássá alakult és ez a legjobb, ha beépül a mindennapi rutinba az új nyelv.

A nyelvi coaching azonban nem csak erre jó, már jó középfokon beszélőknek is vannak olyan feladatok, amelyekkel akár önismeretüket tudják bővíteni vagy a karrier és egyéb életcéljuk felé tudnak haladni és ráadásul még az idegen nyelvet is gyakorolják mindeközben.

Nagyon fontos a motiváció. Tudatosítani, téged mi motivál. Hiszen ha ez megvan, ha meg tudod pontosan fogalmazni, akkor sokkal tovább leszel kitartó és nem adod fel a nyelvtanulást. Ha például kényszerként, szükséges rosszként éled meg a nyelvtanulást, akkor sose fogsz megtanulni, mert az agyad mindig tiltakozni fog ellene. Azonban ha megtalálod benne azt, amit szívesen csinálsz, ami élvezetes, akár szórakoztató, akkor biztosan sikereid lesznek benne.

A másik dolog, amit minap egy könyvben olvastam, hogy a nyelvtanulás az inkább olyan, mint a főzés tanulása, vagy az Internet használata, gyakorlatias dolog, készség szintű, nem olyan, mint a fizika vagy a történelem tanulása.Tehát inkább “user” legyél a nyelvből azaz a nyelv használója, mint sem “csak” "learner” azaz tanulója.

Ha további ötleteket szeretnél megtudni, kövess a facebook oldalamon.  

Nagyon sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, mi is az a coaching. Amit nem ismerünk, attól általában tartózkodunk, félünk és nem merünk belevágni. Holott lehet, hogy pont egy jó lehetőséget szalasztunk el vele, pont az elakadásunkból segítene ki és tovább a megoldáshoz vezető úton. A tévhitek elkerülése végett megpróbálom összefoglalni, miért nem kell tartani a coaching folyamattól, ugyanakkor miért érdemes belevágni.

Tévhitek:

1. ”Majd jó hosszú ideig el fog tartani.”-

Nem igaz! A coaching folyamat általában min.3 max 8 ülésből áll, így maximum 3 hónappal számolhatsz, addig általában megoldódik a problémád, feltéve ha aktívan részt veszel és megteszed a konkrét lépéseket a célod felé. Szóval rajtad múlik.

2.“ Jó sokba fog ez kerülni.”  

Persze, mindenkinek magának kell eldönteni, mi fér bele a keretébe. Átlagban egy life coaching ülés 10000ft (van akinél 15),business coaching ülés is kb.15000Ft-tól indul. (20, akár 30ezer ft is lehet alkalmanként) De ha csak a life coaching ülésből indulunk ki, számolunk 8 alkalommal leghosszabb esetben, mondjuk 80ezer ft.-tal kalkulálunk. Kérdés, ha a folyamattól rendbe jön a házasságod, akkor az nem ér meg neked 80ezer forintot?Hidd el, a válás az ezerszer többe fog kerülni. Ha ebből a szempontból nézed, akkor mennyit ér meg neked a házasságod vagy a magánéleted, karriered alakulása?

3. ” Majd a coach megmondja, mit tegyek.”
Tévhit! A coach mindent megtesz érted, de semmit nem tesz meg helyetted. A coach nem ad tanácsot, viszont olyan kérdéseket tesz fel neked, amin lehet soha nem gondolkodtál el, amik a megoldásra irányulnak, a megoldáshoz visznek közelebb és olyan eszközöket, házi feladatokat ad neked, amelyek elősegítik, hogy képes legyél megfogalmazni, mi a célod és az ehhez vezető lépéseken végigmenni.

4.”Nem vagyok beteg, nem kell nekem segítség.”

Tévhit! A coaching kimondottan egészséges embereknek szól, akik azonban életük bizonyos területén, bizonyos pontján elakadtak, vagy ugyanazokat a köröket róják, de szeretnének tenni magukért, szeretnének tisztábban látni, van bátorságuk változtatni és menni előre a céljuk felé. Pontosan olyan aktív embereknek szól, akik képesek változtatni sorsukon, de talán a “hogyan”-ban egy coach tud méltó támaszuk lenni.

A másik érv a coaching mellett, hogy a legtöbb coachnak is van coacha. Hiszen saját maga számára is a legjobb segítő módszernek ezt tartja, ebben hisz.

Összefoglalva sokkal több mindent kaphatsz a coaching üléstől, mint remélted. A tisztánlátást egy zűrzavaros kusza élethelyzetben, a magabiztosságot és józanságot egy komoly döntés során vagy más szóval a döntésképességet egy nehéz helyzetben, a kiutat egy elakadásból, a házasságodba vagy munkádba való belefásulásod megelőzését.

Mindezeket nehéz mérni, de ha a végén úgy érzed, hogy a lehető legjobbat hoztad ki magadból és az előtted álló kihívásból, ha a végén elégedettnek érzed magad, ha sikerült újraálmodni önmagad, akkor nem megérte a coaching ülés?

Egyre többször jelenik meg az agresszió úton útfélen. Az iskolában a gyerekek között, az utcán amikor egy idegen indokolatlanul leordítja a másik fejét vagy amikor áthallatszik a szomszéd hogyan ordibál a feleségével vagy éppen fordítva. Ugye nem ismeretlen? Hogyan tudnánk szót érteni ebben az egyre hangosabb világban és mégis meghallani egymást? Innen megtudod.

Először is azzal kezdeném, hogy miért érzem egyre égetőbbnek, hogy foglalkozni kell az erőszakmentes kommunikációval. Egyre több helyzettel találkozom, amikor a düh annyira átveszi az irányítást emberek felett, hogy már nem is önmaguk. Vajon szeretnék-e magukat így látni? Vajon, ha tükröt mutatnék nekik, tetszene a látvány? Vajon ilyenné akartak-e válni? Ez más kérdés, itt persze lehet fogni sok mindenre, hogy ez meg az kiváltotta, de lényeg a lényeg az indulatokat kezelni kell. Kellene, hogy legyen egy eszköz az emberek kezében, hogy ne csak azt lássák, hogy az a mód marad önmaguk képviselésére, hogy leordítják a másik fejét, vagy éppen látványosan elfordulnak tőle.

De számos esetet tudnék mondani, ahogy a szomszédaimat hallom, micsoda kiabálás, rombolás zajlik, ha éppen nem sikerül a vasárnapi ebéd. Vagy már az iskolákban milyen agresszió zajlik a gyerekek közt sajnos. Tananyagba tenném kötelezőként, hogy mindenki sajátítsa el az Erőszakmentes Kommunikációt. ( a tanárok is!)

Egyébként sajnos fenntről lefelé begyűrűzhet a folyamat, ami végül sajnos a gyerek “verekedősségén” jön ki, mint tünet. Ami lehet eredménye például annak, hogy a főnök aggresszív, az apa mint munkavállaló nem tudja képviselni érdekeit a főnökével szemben, ott meghunyászkodik az erősebbel szemben, de otthon a gyengébbel szemben, azaz a feleségével, gyerekével szemben már “nagylegény” és rajtuk tölti ki indulatait. Majd a gyerek az iskolában egy magánál gyengébb társát veri meg és így tulajdonképpen mindenki ennek csak áldozata lehet.

Azonban a jó példa is tud ragadós lenni, ha jó példát hoz a munkahelyéről haza az apa, ezt adja tovább otthon, a gyereke jó mintát épít be, amikor szocializálódik, akkor egészségesebb körforgás alakul ki, egészségesebb társadalom. Na vissza a témához!

Mi is az erőszakmentes kommunikáció?

Amikor valaki kiabálva támad egy másik ember felé, akit magánál gyengébbnek vél vagy ha erősebbnek, akkor elsomfordál, azt nevezzük sakál nyelvnek. Ez pont illik is rá. Az erőszakmentesség szimbóluma azonban a zsiráf. Miért is? A szárazföldi emlősállatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve. A zsiráf továbbá nagyon erős állat, ugyanakkor nagyon szelíd , egyetlen rúgásával harcképtelenné tehetné a társát – csak épp nem teszi. Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt a készséget jelképezi, hogy mások „fullánkjait” együttérzéssel és empátiával dolgozhatjuk fel.

Marshall Rosenberg nevéhez köthető ez a definiálás.

Az EMK (erőszakmentes kommunikáció)-nak csupán 4 eleme van, szóval baromi könnyű lesz megjegyezni, viszont átírni berögződött rossz sémákat már nehezebb, de természetesen annak reményében írom, hogy aki ezt olvassa, az elkezdi alkalmazni és ezáltal könnyebben fog tudni megoldani konfliktusokat, hiszen ne feledjük, amikor egy ujjal másra mutatsz, akkor a maradék néggyel magadra!

Hatékony lehet

- családban: szülő-gyerek kapcsolatban, egy testvéri viszonyban,

- baráti kapcsolatban

- párkapcsolatban

- iskolai környezetben tanár-diákok között, gyerekek között, tanárok között

- szervezetekben és intézményekben

- pszichoterápiában és lelki tanácsadásban

- diplomáciai és üzleti tárgyalások során
- bármilyen természetű vitában és konfliktusban.

 Az Erőszakmentes kommunikáció 4 eleme:

1., Tényeket fogalmazz meg!

Minél objektívebben próbáld meg kifejezni, mit észleltél, mit figyeltél meg. Vigyázz! Nem véleményt, tényt!

Kerüld

- a másik minősítését (pl. “ Figyelmetlen vagy. / Ilyen ember vagy.)

- általánosítást (pl. “Mindig ezt csinálod. /Soha nem figyelsz rám./Soha nem hívsz vissza.”)

- a tények interpretálását. (“Biztosan már nem szeretsz./Biztosan nem tartasz olyan fontosnak.”)

Helyette légy konkrét!

- “ Az elmúlt percekben, mikor fontos dolgokat mondtam, azt láttam,a telefonoddal voltál elfoglalva.”
-”  A hétvégén ezt harmadjára tapasztaltam.”

- “Azt veszem észre, hogy nem figyelsz rám.”

Ne legyen vádló vagy ítélkező.

2. Fejezd ki érzéseidet!

A tények után, fogalmazd meg, ez milyen érzelmeket vált ki belőled.

Pl. “Bánt, hogy ha így szólsz hozzám. Úgy érzem, nem ezt érdemlem tőled.”

“Szomorúsággal tölt el, hogy erre felé megy a kapcsolatunk.”

“Dühöt érzek, amikor ezt látom.”

“Aggódom, amikor nem hívsz vissza.”

3. Mondd el a szükségleteidet!

“ Tudod, nekem arra lenne szükségem, hogy meg tudjam veled osztani a fontos dolgokat, hogy odafigyelj.”

“ Fontos lenne tudnom, hogy hazaérsz-e biztonságban.”

4. Kérj!

Kérés formájában fogalmazd meg, mit szeretnél a másiktól, mi az pontosan, amivel jobbá tehetné a kapcsolatotokat. A kérés legyen pozitív, konkrét, teljesíthető és elutasítható. ( azaz nem követelés, vagy nem érzelmi zsarolás, ne járjon vele szeretetmegvonás)

“Szeretnélek megkérni, hogy a jövőben erre figyelj oda.”

“Kérlek, legközelebb,ha fontos dologról van szó, a mobilodat tedd el és rám figyelj.”

“Kérlek, legközelebb küldj smst, hogy hazaértél vagy hívj fel.”

A “Kérlek” az egy varázsszó, mert nem kényszerítés, csak egy lehetőség a másik félnek, hogy megértsen minket és változtathasson. Egy esély a változásra. Mondhat nemet is, elindulhat egy közös kompromisszumkeresés, hiszen a kifejező félnek is nyitottnak kell lennie a másik fél válaszaira. Elindul egy nyugodt, békés út a megoldás felé.

Persze fontos az időzítés, a megfelelő hely vagy helyzet, ez meghatározó lehet a beszélgetés kimenetében. Érdemes egy kellemes helyzetet választani, amikor minőségi időnk van egymásra, amikor tudunk egymásra figyelni.

Nyugodtan megfogalmazhatod ebben a beszélgetésben a korábbi pozitív tapasztalataidat is. Például:”Amikor múltkor olyan jót beszélgettünk, az annyira jólesett.”

“Amikor küldtél smst, hogy hazaértél, akkor az olyan megnyugvással töltött el.”
“Amikor múlt héten segítettél a házi munkában, az olyan könnyebbség volt számomra.”

Biztos volt olyan, hogy a múltban legalább egyszer már pozitív példa is történt, erősítsük meg, hogy nekünk az milyen jólesett és utána fogalmazzuk meg a kérést , így a másik fél tényleg nem egy “szemétládának” fogja érezni magát, hanem érteni fogja, mire gondolsz, miről van szó és ha fontos vagy neki, oda fog figyelni rá.

Ne feledjük, nem csak zsiráfnyelvet, hanem zsiráffület is használni és ha valaki felénk így közelít, akkor értékelni, észrevenni. Sokszor azért fordulnak  a sakálnyelvhez az emberek, mert a “szép beszéddel” semmire nem mentek. Próbáljuk meghallani a zsiráfnyelvet is mindennapjainkban.

Használd az EMK-t a mindennapi konfliktuskezelésben, hiszen fontos az érzések, igények tiszta kommunikációja.

Nőnap alkalmából női témával kapcsolatosan akartam írni és mivel a nők helyzete, elfogadása főleg vezető beosztásban még mindig hagy némi kívánnivalót maga után, ezért érdemes róla írni, beszélni.

Bár jómagam szerencsére nem igazán tapasztaltam, viszont több magas pozícióban lévő hölgytől hallottam konkrét történeteket, hogy a férfiak egy része( tisztelet a kivételnek) még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy éppenséggel egy nővel kell tárgyalnia és zavarában vagy lehet, hogy észre sem veszi, de megsérti a nőt. Sokszor már az önmagában sértő lehet egy sikeres nő szemszögéből, hogy annak ellenére, hogy lehet, hogy többet tett már le az asztalra, mint a férfi tárgyalópartner, egyszerűen nem veszik komolyan. Például nem nyújt neki kezet, csak a nő csapatában lévő férfikollégákat üdvözli, nem hozzá beszél, hanem a kollégáihoz, holott ő lenne a fő tárgyalópartner. Vagy a férfi nem beszél a konkrét üzleti témáról, hanem tesz egy megjegyzést, hogy “gondolom, maga nem tud főzni…”mire a nő felel: “Dehogynem.”És még tovább folytatja a férfi: “És azt megeszi valaki?”  Na ez azért már sok szerintem…és ez valós történet, amit egy cégvezető hölgytől személyesen hallottam.

Az szokott a legfelháborítóbb lenni a nőknek, hogy nem tekintik egyenrangúnak, holott egy nőnek, ahhoz hogy vezető beosztásig egyáltalán eljusson, többet is kell teljesítenie. És hiába vívta mondjuk ki magának a magasabb pozíciót, mégis újból és újból bizonyítania kell vagy el kell magát fogadtatnia, mert még mindig férfiak által dominált ez a környezet.

A férfiak által uralt üzleti környezetben ahhoz, hogy egy nőt komolyan vegyenek, határozottnak kell lenni és általában a nők keménnyé is válnak. És itt van éppen az a pont, amiért szintén megkapják a kritikát, hogy ha túl sikeresek, túl magabiztosak, túl határozottak, akkor már férfiasak...Na ez a nem szép… a nő igyekszik ugyanolyan szinten teljesíteni, mint a férfiak, bizonyítja, hogy képes rá, és akkor nemhogy tisztelet nem jár, de még meg is kapja, hogy elférfiasodott..

A klasszikus női erények, mint például érzékenység, empátia, finomság nem feltétlenül előnyös az üzleti életben, ezért a nők mivel alkalmazkodnak az adott helyzethez, háttérbe szorítják ezen képességeiket ebben a körben. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a tulajdonságaik elvesztek, csak lehet, hogy otthon kapnak hangsúlyt, ott éli meg a nőiesség ezen formáit. Ha ez nem így történik, akkor persze van arra is példa, hogy valóban érzéketlenné, tapintatlanná válik a nő és ez valóban visszatetsző szokott lenni a férfiak szemében.Ezektől a nőktől szoktak általában félni a férfiak, mert mellettük nehéz férfinak lenni, pontosabban egy ilyen nő egy magánál gyengébb férfival nem tud mit kezdeni és a férfinak is frusztráló tud lenni, ha a nő jobban teljesít. Ez a kombináció párkapcsolatban csak akkor tud működni, ha a férfi önértékelése és önbizalma a helyén van vagyis nem a nőtől függ. Amelyik férfinak az önbecsülése helyén van, az nem a nőhöz mérten fogja meghatározni önmagát, az a férfi tud örülni a nő sikereinek és értékeli a teljesítményét.

Nagyon sok női betegség mögött vagy szimplán a szokványosnál erősebb menstruációs görcs is a nőiség hétköznapokban való megélésének hiánya miatt jön létre. Magyarul azoknál a nőknél, akik kevésbé tudják megélni a nőiességüket, mert keményebben kell fellépniük, azoknál valamilyen formában a testük jelzi hatványozottabban, hogy figyelj csak, attól még te nő vagy!

A test mindig jelzi, ha valamerre felborul a természetes egyensúly, így van ez a nőiséggel kapcsolatban is.

Az, hogy ki mennyire ad hangsúlyt a női mivoltának a hétköznapokban egyénfüggő, mindenesetre a vezető pozícióban lévő nőknek talán jobban oda kell figyelni az arányokra vagy határokra, hogy mikor és meddig legyen nőies.

Minden egyes sikeres nő, aki kivívja a nők tiszteletét magasabb körökben, az valahol a jövő lány generációjáért is teszi, hiszen a saját lányai esélyeit, boldogulását könnyíti meg a jövőben és a nők presztizsét növeli. Mindemellett kiemelném, hogy szerencsére azért vannak olyan férfiak, akik elismeréssel és tisztelettel adóznak a női nem iránt. Az volna a jó, ha ők is ezt tudnák továbbadni a férfiak körében, hiszen sokszor az sokkal hatásosabb, ha egy férfi nyilatkozik elismerően nőkről férfi társaságban. Gyakran ez is működik legjobban, ha egy nőt egy férfi üzleti partner vagy kolléga mutat be egy férfiakból álló társaságnak, vagy kísér el tárgyalásra, vagy üzletileg társulnak, ebben a felállásban jobban és sokkal könnyebben adnak hitelt egy nőnek és fogadják el például.

Így nőnap alkalmából ünnepeljük a nőket és ünnepeljük azokat a férfiakat is, akik becsülik a nőket.
Hiszen valahogy ez az egész csak így működik.. 

Ha nőként kihívásokkal küzdesz, szeretnél hatékonyabb vezető lenni, hatékonyabban képviselni önmagad, önérvényesíteni vagy jobban kommunikálni, konfliktust kezelni, vagy nem tudod, hogyan, de változást szeretnél a karrieredben, vagy felborult a munka-magánélet egyensúlya vagy éppen jobb csoportvezető akarsz lenni, keress a facebook oldalamon ( https://www.facebook.com/Menta-Life-coaching-456802224502653/) vagy írj az eva.beke@komplexmenedzsment.hu oldalra. Szívesen küldök ingyenes tájékoztatót a coachingról és ha kérdésed van, válaszolok.

Elég sok olyan emberrel találkozom, aki végzettsége és tapasztalata ellenére valami egészen mást szeretne csinálni. Mi lehet ennek az oka? 5 pontban összegyűjtöttem őket és bónuszként a megoldást is.

1., A rossz pályaválasztásod.

Amikor 18 évesen pályát kell választanunk, akkor még fogalmunk sincs, mit választunk. Ezt már akkoriban is éreztem, mikor egyik osztálytársam a kérdésemre, hogy mi akarsz lenni, azt válaszolta, hogy patológus."Csak azért mert szereted a biológiát és a kémiát??"-kérdeztem meglepődve. Attól még hogy szereted ezeket a tantárgyakat, nem biztos, hogy örömet fogsz találni hullák boncolásában. Na ez a különbség, a fiataloknak inkább azt kellene megmutatni, hogy ha ezt a szakmát választják, akkor mivel fogják tölteni a mindennapjukat és hogy na azt szeretnék-e. Mert ha elvégzi az egyetemet és utána látja meg, akkor az már túl késő, mert elvesztegetett 5 évet.

Valamint azt kellene végiggondolni, hogy ahhoz a bizonyos választani kívánt szakmához milyen készségekre és képességekre van szükség. Általában pályát az alapján választunk, hogy miből voltak jó jegyeink, és annak eredményeképpen hol van esélyünk. De mi lenne, ha ezt megcserélnénk, és jóval pályaválasztás előtt folyamatosan foglalkoznánk önismerettel, megtalálnánk, milyen készségeink és képességeink erősek és ahhoz választanánk szakmát és azokra a tantárgyakra fókuszálnánk és ennek eredményeképpen szereznénk belőle jó jegyeket.

Sokszor a gyerek a szülő nyomására vagy éppen követése céljából választ szakmát, például csak azért lesz jogász, mert a családban mindenki az volt. Vagy azért lesz orvos, mert a szülő szeretett volna az lenni vagy mert a szülő lát perspektívát egy bizonyos szakmában, nyilván csak jót akar, de erre szokták mondani, hogy a pokolig vezető út is jószándékkal van kikövezve.

2., Megváltoztál.

A pályamódosítás hátterében simán állhat, hogy a személyiséged annyit változott, hogy már máshogy látod a világot, önmagad és ennek tükrében már más érdekel, mással szeretnél foglalkozni. Ez nem is annyira meglepő, hiszen 7évente lecserélődik az összes sejtünk, teljesen megújul a sejt állomány.

Lehet, hogy ami 18 évesen jó döntésnek bizonyult, az 30 évesen már nem az.

3., Kihalt a szakmád.

A világ olyan gyors ütemben változik, hogy szakmák ( például órás, gépíró, cipész, bőrdíszműves) egyik napról a másikra szűnnek meg vagy alakulnak át.

Vagy ami még évekkel ezelőtt a leggyümölcsözőbb szakmának bizonyult, az mára már leszállóágban van és helyette újak jönnek létre. Sok szakma a digitalizálódás miatt válik feleslegessé. Lépést kell tartani a világ alakulásával és átképezni magunkat, ha észleljük, hogy a szakmánk kihalófélben van.

4., Kiégtél.

 
Ha túlhajtottad magad vagy túlhajtottak, azaz amikor úgy érzed, nincs időd töltődni, mert minden idődet, energiádat, gondolatodat felemészti a munka, amikor már szürkülnek a napo és lassan a személyiséged is, fogy az életkedved, akkor a kiégés-szindróma fenyeget. Ennek persze sok szintje van. Ha időben észleled a jeleit, akkor időben tudsz cselekedni vagy megelőzni. Ha későn, akkor akár munkaképtelenné is válhatsz, hiszen a  kiégett ember már annyira nem szereti a munkáját, hogy már nem is tud úgy dolgozni, valamint a családi élet rovására is mehet, ha soha semmihez sincs kedve. Ebből a helyzetből azért vissza lehet jönni, szakember segítsége ajánlott. Megvannak rá a módszerek, amik segíthetnek új lendületet találni. Mindenesetre sajnos egyre gyakoribb jelenség.

5., Unod a szakmád. Nincs benne kihívás.

Elképzelhető, hogy az első pár évben még élvezted, de van az a pont, amikor nem már rejt újdonságot vagy kihívást egy szakma. Ilyenkor is érdemes váltani vagy változtatni. Lehet, hogy nem is szakmát, csak inspirálóbb környezetet. Vannak olyan szakmák, például a  tanári , ahol nincs igazán előrelépési lehetőség egy idő után, tehát ugyanazt kell csinálni folyton és az bizony egy idő után unalmas lehet.Nem csoda, hogy annyi unott tanár van az iskolákban.
Ahol van az a bizonyos karrierlétra, ott vannak újabb lehetőségek és azok mindig felfrissítik az embert, nem hagyják betokosodni.Új kihívásokkal a motivációd életben tartható.

Mi a megoldás?

Önismeret.
Nagyon fontos lenne, ha már akár a középiskolában is lenne ilyen jellegű óra vagy foglalkozás, akkor biztosan mindenki jobban választana magának szakmát.De nem csak ebben a korban, pontosan amiatt mert folyamatosan változunk, lépést kell tartani a személyiségünk és igényeink változásával.

Ha boldogok akarunk lenni a munkánkban, ha nem túlélni akarjuk a munkaórákat, hanem élvezni, ahhoz ismernünk kell önmagunkat és tudni, mi tesz boldoggá és ez még csak az első lépés, hiszen utána el is kell indulni a megvalósítás útján, tenni kell érte.

A coaching egy kitűnő eszköz azoknak, akik önismeretüket szeretnék erősíteni, akik pályát, pozíciót, állást akarnak módosítani vagy ha úgy érzik, hogy ami korábban kielégítette munka területén, az most már kevés, valami más kell, ergo azoknak akik változtatni szeretnének, de nem tudják, még merre vagy hogyan. Coachként azt látom, rendkívül hatékonyan szokott működni ilyen esetekben a coaching módszere, a motivációval együtt az emberek visszanyerik életkedvüket, lendületüket, újból megtalálják, kik szeretnének lenni, merre szeretnének továbbmenni és az ehhez vezető lépéseket is.

Ha hasonló helyzetben vagy és kipróbálnád a coachingot,keress a facebook oldalamon https://www.facebook.com/Menta-Life-coaching-456802224502653/ valamint az eva.beke@komplexmenedzsment.hu-ra írj.

Sokkal elterjedtebb hozzáállás nálunk Magyarországon, ha van egy probléma, akkor átbeszéljük, elemezzük, van, hogy rágjuk is mint a csontot. De vajon milyen előnyökkel járna, ha nem a problémát “boncolgatnánk” és bontanánk le elemeire, hanem a megoldást? Na erről szól a coaching és a következő írásom is.

Amikor például egy cégben a gyártáson leáll egy gép, akkor egyértelműen azzal kezdik, hogy mindenkit az érdekel, azt vizsgálja, mi okozhatta, vagy még inkább, ki. A bűnbakkeresés is sajnos teljesen általános a vállalati életben és a magánéletben is. Ki okozta a problémát? Mi okozta? Hogy alakult ki a helyzet?Szó szerint boncolgatjuk a helyzetet. Nem véletlenül használom ezt a szót. A  magyar nyelvben kit boncolgatunk? A hullát, nemdebár? Azon a vezetőn- mert azért akad szerencsére olyan is- aki megoldásfókuszú, manapság a beosztottak is meglepődnek. Mennyivel jobb lenne, ha azt az energiát, amit a probléma elemzésére használunk, a megoldás tanulmányozására szánnánk?

Ez egy merőben más megközelítés, de mégis sokkal inkább előre visz. Persze, valamilyen szinten tudnunk kell, mi okozta a felmerülő problémát, de ezt követően sokkal hasznosabb, ha a megoldáshoz vezető útra fókuszálunk. Például ha a házasságunk elakadt, megnézzük korábban mi működött jól vagy konkrétan mikor működött jól a kapcsolat? Amikor több idő jutott egymásra, vagy amikor több programot csináltunk egymással, amikor jobban odafigyeltünk egymásra, stb? Végig lehet gondolni, konkretizálni. Nem a problémás dolgokat felhozni, hanem a működő dolgokat összegyűjteni és abból levonni konzekvenciát a jövőre vonatkozóan. Ebből sokat lehet tanulni bármilyen elakadással is küzdjünk.

Minél több kérdést teszünk fel és válaszolunk meg a megoldásra vonatkozóan, annál közelebb kerülünk hozzá. Míg ha a problémára irányulóan teszünk fel minél több kérdést, a problémához kerülünk közelebb, holott a célunk attól minél távolabb jutni.

 
A rágódás egy problémán különösen ártalmas, amikor újból és újból felidézzük magunknak a rossz pillanatokat, újra és újra átrágjuk azokat. Az egyik legegészségtelenebb, ugyanakkor leggyakoribb rossz lelki beidegződés ez. Például ha a kollégánkkal, barátunkkal összevesztünk vagy hibát ejtettünk,ami miatt szégyenkezünk és ezt folyton napokig, akár hetekig visszajátszuk magunknak, ilyenkor ezt a rossz érzést, akár szégyenérzést konzerváljuk magunkban. Ez könnyen szokássá válhat. “Ha sokáig koncentrálunk a negatív, felkavaró pillanatokra, az megnöveli az esélyét a depressziónak, alkoholizmusnak, táplálkozási zavaroknak és akár szív-és érrendszeri betegségek kialakulásának is” -állítja az amerikai dr. Guy Witch pszichológus.
Erről a szokásról igen nehéz leszokni, viszont nem lehetetlen. Kutatások szerint már akár egy kétperces figyelemelterelés is elég ahhoz, hogy leállítsuk az adott pillanatban jelentkező rágódási folyamatot. Ha ilyen komoly egészségügyi nehézségeket is okozhat a hozzáállásunk, akkor tehát nem éri meg egy kicsit odafigyelni rá és átkonvertálni a gondolatainkat?

Az, hogy probléma-vagy megoldásfókuszú-e a gondolkodásunk, az minden élethelyzetben előjöhet és számít, akár hétköznapi életben, akár cégvezetőként egy megoldandó kihívásnál.

A sikerhez vezető út göröngyös lehet, sok elakadás nehezítheti utunkat, hogy hogyan is állunk hozzá, az viszont rajtunk múlik.

Itt vannak az ünnepek, végkimerülésig hajtottuk magunkat a munkahelyen, szabadidőnkben pedig egymás után jártuk be a bevásárlóközpontokat kétségbeesetten ajándékokért....(már ha van erre büdzsé, mert azért ma Magyarországon nagyon sokan sajnos nem engedhetik meg ezt maguknak.)

Ez után jön a nagytakarítás, ha még nem esnénk össze, a nagy bevásárlás, a készülődés, a gigafőzés...majd megérdemelten eshetünk össze a fa alatt egy kisebb burnout-tal...Jól ráhangolódtunk a karácsonyra!

Nem is csoda, hogy nem könnyű ezek után rátalálni a karácsony igazi ízére és meghittségére. Ilyenkor a fáradtság sajnos pont nem a jó oldalunkat hozza ki, hanem a türelmetlenséget, a tapintatlanságot és azt a bizonyos “most már mindenki hagyjon békén, hadd szusszanjak végre” érzést. Na ilyenkor érkezik is már a rokonság, akik több száz vagy akár több ezer kilométert tettek meg, hogy végre láthassanak...de ilyen állapotban?

Türelem!

A fenti okokból kifolyólag tehát fokozott türelemmel legyünk egymás iránt, én ki is adnám a vörös riasztást türelemből. Általában a korábban szőnyeg alá söpört problémák karácsonykor könnyen robbanhatnak, vagy ilyenkor szokott előfordulni, hogy türelmetlenségből odamondanak egymásnak olyan dolgokat is az emberek, amiket nem is úgy gondoltak. Kieresztik a fáradt gőzt, azt a feszültséget, ami rájuk rakódott a felpörgetett december utolsó heteiben...Ez ideáig rendben is van, de pont arra, akit a legjobban szeretnek?

Ezért azt javasolnám, a stressz levezetésére inkább valami sportot használjunk. Iktassunk be egy kis cardio testmozgást.(futás,kocogás,úszás,foci...)Ha ez nem megoldható, akkor sétáljunk egy nagyot a ház körül, szellőztessük ki a fejünket, ha már túl nagy a feszültség.

Legyünk tapintattal rokonaink, barátaink felé!

Például ha hosszú ideje szingli az ismerősünk, ne azzal kezdjük, hogy “na, van már valaki a láthatáron?” Mert ezzel lehet tőrt döfünk egyenesen a másik szívébe, anélkül hogy tudnánk róla.

Ne indítsunk kellemetlen kérdéssel. 

Használd a humorod!

Nem kell mindent komolyan venni, a humor megkönnyítheti a családi összejöveteleket is és elveheti az élét  egy -egy nekünk szánt kellemetlen mondatnak is, ha frappánsan, szellemesen reagálunk.

Azt nézd,  amid van, ne azt, amid nincs!

Ha arra fókuszálsz, hogy mid nincs, akkor mindig találsz majd olyat és mindig hiányérzettel fogsz küszködni és sohasem leszel boldog. Ellenben ha örülsz annak, amid van és azt próbálod értékelni, akkor az hálával tölti el a szíved és boldogsággal.

Töltődj!

Sokkal kedvesebbek, szerethetőbbek vagyunk, ha magunknak is adtunk. Szánjunk magunkra egy kicsi minőségi időt, amikor azt csinálunk, amit mi akarunk. Ez lehet pár perc, egy óra, fél vagy egész nap, kinek mennyi. De az az idő, rólad szóljon. Te ismered legjobban önmagad, mi szokott feltölteni, azt csináld. Ha ez éppen az, hogy a kedvenc zeneszámod teljes átéléssel végighallgatod,akkor pár perc alatt töltötted fel az energia-tankodat. Ha kell egy nagyobb séta, vagy egy nyugodt fürdő vagy éppen egy barátnős beszélgetés, akkor tedd azt. Ha rendben vagy magaddal,rendben leszel másokkal is. Érdemes tudatosan beépíteni a napodba, hetedbe ezt a magadra szánt minőségi időt.
 

Ne vedd természetesnek a több fogásos ételt!

Nagyon sokan természetesnek veszik, hogy a ház asszonya elkészíti a szokásos karácsonyi menüt és a sokféle süteményt. Nem minden háziasszony szeret főzni, de még ha szeret is, nem biztos, hogy reggeltől estig szívesen teszi. Viszont ha azt érzi, hogy ez kellő megbecsüléssel jár együtt, akkor sokkal szívesebben fog hozzálátni. Ezért dícsérjük meg, ismerjük el több órás konyhai munkáját, főztjét.

Egyébként pedig a közös főzésnek is összekovácsoló ereje van, tehát jót tesz, ha besegítünk.

Érdemes végiggondolni, mit jelent neked, személy szerint ez az ünnep. Találd meg benne, neked mi az, amitől szerethető lesz. Sokan túl is pörgik, és meg akarnak felelni túl magas elvárásoknak és pont ettől lesz csalódás az egész. Nem kell a tökéletességet hajszolni. Nem baj, ha ferde a fa, ha késnek a rokonok, ha odaég a sütemény, ha nem maradt idő a takarításra vagy ha egyáltalán nem is sikerült fát venni. Nem a világ vége. Ez csak karácsony.

Kellemes stresszmentes, békés, boldog ünnepeket kívánok!

Pletykafészkek a cégnél vagy baráti körben?Nem éppen újkeletű, hiszen szinte mindenhol, ahol két-háromnál több ember tevékenykedik együtt, egyszer csak feltűnik. Hogyan szűrd ki, ki mit miért mond?Hogyan tudod tesztelni?Hogyan tudod leállítani?A következő inspiráló történetből megtudod.

Először, mikor kezembe vettem a Történetek trénereknek, coachoknak című könyvet és belenéztem, láttam, hogy  tele van mesékkel...felnőtteknek...Na ne már??!!Ennyire komolytalan lenne ez az általam kedvelt kiadó, hogy ilyet kiad?Aztán jobban beleolvastam és rájöttem, zseniális. Miért is? Gyerekkorunkban a mesék tanulságából tudtunk tanulni, nem véletlen, hogy a fabulák fennmaradtak. Szinte le sem tudom tenni a könyvet és egyből eldöntöttem, megosztok egy-két kedvenc történetet. Nézzük!

A három szita

Izgatottan, szinte futva érkezett valaki Szókratészhez :
-Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki...!
-Várj! - szakitotta őt félbe Szókratész. Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán?
- A három szitán ?-kérdezte csodálkozva a másik.
- Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek, amit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e?
- Nem, nem csak úgy hallottam.
- De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó?
-Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg...
-A bölcs újra félbeszakította:Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod, azt, ami annyira felizgatott?
-Éppenséggel nem használ...
-Akkor- mosolygott a bölcs- ha az amit mesélni akarsz,  se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el és inkább ne terheld vele se magadat se engem!

Szókratész nagyon frappánsan megoldotta a helyzetet. De vajon hányszor van az, hogy hozzánk érkezik valaki hasonló történettel?Megvizsgáljuk -e ezeken a szűrőkön keresztül? Tudunk-e Szókratészként viselkedni?Vagy inkább a hírhozóval vagyunk hasonlatosak? A céges kultúrákban, vagy bármilyen csoportban, csapatban, baráti körben,de családban is gyakran előfordulnak pletykák, és természetesen azok, akik ezt terjesztik. De hogy van-e egy-egy közösségben szűrő, legalább egy személy, aki megszűri az információt, az jó kérdés.
A felszín alatt húzódó feszültségek oka sokszor csak egy-egy pletyka, ami esetek többségében nem igaz. Sokszor valaki elfordul egy másik személytől pusztán egy pletykára alapozva, amit a másik illető lehet soha nem is fog megtudni.

Ne feledjük, mire tanít minket ez a történet. Ha hasonló helyzetben vagyunk, próbáljuk ki a jóság, igazság és hasznosság szűrőjét alkalmazni abban, amit mondani és abban, amit hallani akarunk.