"Handicappal indul a digitális generáció.”- állítja Tari Annamária pszichológus, akinek a könyvbemutatóján jártam. A frissen megjelent könyv címe: Generációk online. Az előbbi mondat arra utal, hogy sok buktató rejlik abban, hogy túl korán, még éretlen személyiséggel kerülnek bele a digitális világba a fiatalok és mivel az online felülethez szoktak, nehezen tudnak boldogulni az offline világban. Sokszor homlokegyenest máshogy viselkednek a való életben, mint mondjuk a Facebook-on. Míg kifelé posztolnak mindenféle menő aktivitást, addig legbelül szorongó, önbizalomhiányos személyiség lapul.

Sokat hangsúlyozom saját írásaimban a dicséret szükségességét és helyes mértékét is. Ha azonban túldicsérnek valakit gyerekkorban, akkor az a való életben nagyon visszaüthet, mert az nem azt a képet fogja visszatükrözni az illetőnek, amit gondolt magáról vagy amit belé plántált a családja. Itt jön képbe az online tér, ahol viszont gyorsan kielégítheti szükségleteit. Ezek az emberek szoktak állandóan posztolni valamit magukról. Persze általában csak a legjobb oldalukat, egy “folyamatos idealisztikus énprezentáció “ folyik itt Tari Annamária szavaival élve.

Ez a generáció az Internet felgyorsult tempójába csöppent, és mindent  ilyen gyorsasággal él meg. Ugyanakkor mint emberi lények “múlt századiasan vagyunk bekötve”, azaz kellenek az igazán megélt érzelmek úgy mint öröm, boldogság, szerelem, bánat és igen, a fájdalmat is meg kell élni.

Ha ez nincs meg, ürességet találunk legbelül. Ez jellemzi a mostani generációt. Miután mindent instant módon akarnak, gyors randit, “barátságot extrákkal”, érzelemmentes szexet és a munkában is gyors sikert. Hiszen ezt is üzeni a külvilág,például a startupokkal is, hogy lehetsz te is egy jó ötlettel pillanatok alatt billiárdos. A valóság azonban nem ez, vagyis nem ez az általános, sőt a startup-ok működési modellje mögött még keményebb feltételeket találunk, mint a normál cégeknél.- állítja a pszichológusnő.

Miután a szerelem kibontakozására sem hagynak elég időt, türelmet, valamint a másik megismerésére sem, így el is esnek attól a lehetőségtől, hogy igazán érzelmeket tudjanak kialakítani.Mert az érzelmek kialakulásához és megéléséhez lelassultság kell. Na az nincs.

Igazából át lehet rohanni posztokkal és hashtag-ekkel az életen, üresen, de minek? Főleg ha meg is lehetne tölteni tartalommal.

Ezért javasolja a pszichológusnő a következőket a lelassuláshoz:

1. Tanulj türelmet és tiszteletet!

Például ha nem ír vissza azonnal a barátod, akkor légy türelmes. Nem kell egyből azt gondolni, hogy akkor nem szeret és vége mindennek. A párkapcsolaton belül pedig fontos a kellő tisztelet, empátia és érzelmi intelligencia.

2.Lassíts!

Vegyél elő egy igazi könyvet- jól hallottad- és teremts rá időt, hogy nyugodt körülmények között olvass. Vagy ha ez elsőre sok, akkor csak kapcsolj be egy klassz zenét, és hallgasd ücsörögve.

3. Beszélgess!

Úgy igazából, odafigyelve a másikra.

4. Tanulj meg és merj egyedül lenni.

Akkor tudod csak meghallani a saját benső hangodat, ha csend van, nem hallod a külvilág zaját. Ekkor tudsz csak rájönni, valójában ki vagy, mit is akarsz, mi jó neked, mi nem.

5. Gondolkodj önmagadon.

Merd végiggondolni az életedben, mi csináltál jól, rosszul és tanulj belőlük. Máskülönben ugyanazokat a köröket fogod futni, ugyanazokba a gödrökbe fogsz beleesni.

Végezetül a szerző egy nagyon frappáns mondatával zárnám:

“Régen sok volt a kérdés és kevés a válasz, ma sok a válasz, de kevés a kérdés.”

Az Internet az információk tárházát hozta el otthonunkba, de nem mindegy, hogy hogyan élünk vele, mire használjuk, hogy mennyire engedjük , hogy befolyása legyen felettünk. Az emberi élet -ez az én megfogalmazásom- analóg.