A helyi kifőzdében várakozva többször megfigyeltem, hogy a két felszolgálónő közül( merthogy van egy egészen telt és egy vékony hölgy) a jóval teltebb hölgy mindig nagyobb adagot ad, mint a vékonyka. Persze, érthető, mindenki magából indul ki...amennyit ő tudna egy adagként enni, annyit ad a vendégnek is.

Ebből az egyszerű, hétköznapi példából indultam ki és továbbfontam, mígnem arra jutottam, hogy amennyit magadnak adsz, annyit tudsz másnak is. Magyarul ha magaddal szigorúan bánsz például nem veszed meg azt, amit szeretnél, nem engeded meg magadnak azt,amit szeretnél, vagy elhanyagolod magad, akkor vagy nem tudsz majd adni másnak vagy ha adsz is, az legalábbis fájdalmas lesz, nem fog jólesni.

Aki saját magához jó, az máshoz is jó tud lenni.
Például ha elmész egy ínycsiklandozó gasztro hamburgeres előtt és azt mondod magadnak:”ááá én nem eszek itt, max egy szendvicset összedobok magamnak otthon, ne költekezzek itt feleslegesen”, akkor ez egyrészt jó persze(mert takarékos vagy), másrészt ha magadtól megvonod a finom falatokat, akkor hogy fogod mondjuk meghívni a párod bármire is? Milyen érzés lesz benned?

Nagyon fontos, persze ép és normális keretek között, hogy magunknak is tudjunk adni. Ezt nem feltétlenül pénzben értem, hiszen adni önmagunknak nem csak pénzzel mérhető dolgokat lehet, hanem lehet egy kirándulás, egy baráti látogatás, egy kellemes fürdő, önfeledt zenehallgatás, könyvolvasás, séta napos időben,beszélgetés a legjobb baráttal, egy inspiráló youtube videó megtekintése vagy egy kis bickilizés is.

Mindenkinek maga kell rájönnie, melyek azok a dolgok, amelyekkel adni tud önmagának.

És ha már érezzük magunkon a frusztráció jeleit azaz türelmetlenebbek, feszültebbek, idegesebbek vagyunk, akkor érdemes elővenni azt az “örömforrás listát” és mielőbb beépíteni a mindennapokba egyet-egyet belőle.

A kifőzdében pedig természetesen a teltebb hölgynél állok sorba.:)