“Tanulj meg az lenni, aki vagy és tanulj meg szívesen lemondani arról, ami nem vagy és kedvesen utasítsd vissza, ami nem vagy.” Henri Frederic Amiel

Nem könnyű manapság nemet mondani, akár hátat fordítva anyagi biztonságnak, jólétnek, társadalmi vagy családi elvárásoknak, a saját biztonságérzetünknek, megszokásainknak. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy adott esetben a főnöködnek szólj, hogy te nem úgy tervezted az estét, hogy túlórával töltöd és kiállj magadért.(persze ezt korántsem mindegy milyen stílusban teszed.)vagy felállj végleg a munkahelyedről, mert nem érzed magadénak.

Sokan manapság szaladnak a mókuskerékben szinte megállás nélkül, végig sem gondolva, hogy merre tartanak, megéri -e valóban a sok munka. Nagy bátorság kell, hogy szembenézz magaddal, feltegyél magadnak bizonyos kérdéseket és meg is válaszold azokat. “Jó helyen vagyok? Ez az, aki én vagyok?” A legnagyobb bátorság viszont ahhoz kell, ha a fenti kérdések rossz érzéssel töltöttek el, hogy nemet mondj azokra a kecsegtető dolgokra, amik lehet a hivatásodban több pénzt, több munkát jelentenének, de te nem lennél önmagad.

Mennyit ér meg neked, hogy önmagad légy?

Fojtó érzés tud lenni és ha ezen ponton nem cselekszel, komoly először lelki, majd fizikai tünetek fognak következni.Ezek az un. pszichoszomatikus betegségek.

A fenti idézet azért tetszett különösen, mert igen, ha a saját utadat akarod járni, akkor nem csak azt kell tudni, ki vagy, hanem azt is, ki nem vagy.

Sokszor kerülünk döntéshelyzetbe nap mint nap és ilyenkor kell észnél lenni és tudni, hogy mi mentén haladunk és a válaszútnál jó irányba továbbhaladni. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy a másik útról le kell tudni mondani.

A saját utadat járni, elkezdeni kemény döntés, de a legfontosabb, hogy az már a Te döntésed.