Nemrégiben volt szerencsém jelen lenni egy beszélgetésen, amelyet Acél Anna műsorvezetőnő vezetett. Az interjúalany pedig Lippai Marianna volt. Róla azt kell tudni, hogy amellett hogy műsorvezetőnő, 5 évvel ezelőtt elveszítette gyönyörű szép 13 éves kislányát, Dominikát. A legnagyobb tragédiát kellett megélnie, amit egy anya valaha megélhet, végignézni gyermeke leépülését és végül eltemetni. Ő mégis erős maradt,  újrakezdte életét, amelyben küldetésének tartja a mindennapi apró örömök értékelését, az élet szeretetét, erről tart előadásokat, erről ír, ez lett az ÉLETKEdv. A gyermekének halálos ágyán tett ígéretéhez hűen boldog.

Mielőtt ez a nyilvános beszélgetés elkezdődött volna, odafordultam Mariannához és megkérdeztem: “ Mariannám, tudom, hogy itt most lesz egy órás beszélgetés, de engem csak egy dolog érdekel, hogy HOGYAN?Mármint hogy van az, hogy az emberek 99%-a ebben a helyzetbe belebolondul, összeroppan, és még ez is teljesen érthető, de te HOGYAN csinálod, hogy nem?”

Rám nézett és először azt mondta:” De jó, hogy nem te fogsz kérdezni az előadáson.:) Nem tudom…”
Aztán feltettem máshogy a kérdést: “ Mi az a kulcs, mi az a gondolat, ami neked megvan és segít túljutni és másnál lehet hiányzik?”

Erre azt felelte: “Figyelj, ha elképzelem magam , mint egy összeroppant, megtört, szomorú nőt vagy egy szép boldogat, akkor én a másodikat választom!”

Nekem ezzel megadta a választ… persze, elsőre fura.. ilyen egyszerű lenne? Döntés kérdése, hogy milyen akarok lenni és milyen nem? De valóban, hiszen a fenti példa is ezt bizonyítja.

Coachingban is gyakran alkalmazzuk azt az eszközt, hogy fesd le, írd le , milyennek látod magad (vagy egy adott helyzetet) ideális esetben?

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehéz pillanatok, vagy össze-összeroskadások ,de aztán tudjuk , melyik útra kell visszatérnünk…

Sokan ezzel szemben próbálják csillapítani a benső fájdalmat, tompítani a feszültséget mindenféle szerekkel. Erre manapság számtalan lehetőség van, alkohol, drog, füves cigik, kábítószerek, nyugtatók...ezek azonban senki helyett nem oldottak még meg életválságot, életkrízist...Sőt, inkább elbutítanak, hogy aztán majd véletlenül se tudd megoldani...és hozzádobtál az előző problémához egy sokkal nagyobbat, egy függőséget...magyarul egy válságból, rögtön duplát csináltál. Pedig ha eggyel nem bírsz, akkor duplával meg még úgyse... Úgyhogy amit javasolni lehet egy-egy nehézséggel teli időszakban:

    1.Ha fáj, akkor az hadd fájja ki magát. Azt meg kell élni, utána tudsz csak továbblépni.

Sokkal rosszabb ha eltusolod magad előtt is a létező problémát,(úgyis utat talál magának) Fogadd el, a fájdalom életünk része, ezt is meg kell élni, ugyanúgy mint az összes többi érzést.

     2. Ne nyúlj szerekhez. Sokan könnyen válnak alkoholistává egy ilyen fent említett történet esetén. Meríts erőt a pozitív példákból.Meríts erőt a szeretteidből. Keress utat, hogyan tudnád önmagad segíteni a túljutásban, a megküzdésben. Ne hagyd magára önmagad.

   3. Önsegítő könyvek napi olvasása is segít, hogy pozitív gondolataid legyenek.

    4. A természetből sok erőt lehet meríteni. Menj kirándulni, meríts erőt a fákból, a növényekből , a természet erejéből. Kertészkedést is szokták ajánlani pszichológiai könyvek, az is gyógyítja a lelket.

    5. Sportolj. Sok feszültségtől tudsz megszabadulni, ha valamilyen olyan sportot űzöl, ami jól megizzaszt. (Kardio sportok: úszás, futás, biciklizés, stb.)

     6. Találj új célokat az életben. A célok mindig motiválnak, aktivizálnak. Attól még , hogy valami véget ért, valami új elkezdődhet. (ha hozzáfogsz) Az életednek van értelme. Találd meg, mi az.

Manapság vannak még lehetőségek, amelyek segíthetnek, de a megküzdés az a Tiéd.

Az a Te utad.

Neked kell végigmenni rajta.

De a fent említett példára, Mariannára visszatérve, azt láttam , megéri végigmenni a küzdelmes úton,mert a végén sokkal erősebb leszel.. Olyannyira, hogy aztán a Te példád adhat másoknak reményt, erőt, hogy érdemes küzdeni, érdemes nem feladni, érdemes nem a könnyebb utat választani, érdemes felállni, újrakezdeni, új lapot indítani.

Ha már csak egy embernek leszel ezzel jó példa, már megérte...