A minap olvastam ezt a mondatot egy könyvben és megakadt rajta a szemem. Végiggondolva az eddigi életemet igaznak tartom, mert legtöbbször a fájdalmat mi emberek okozzuk egymásnak. Van az a tett, van az a félmondat, ami a legkiegyensúlyozottabb embert is kibillenti az egyensúlyából.…

A helyi kifőzdében várakozva többször megfigyeltem, hogy a két felszolgálónő közül( merthogy van egy egészen telt és egy vékony hölgy) a jóval teltebb hölgy mindig nagyobb adagot ad, mint a vékonyka. Persze, érthető, mindenki magából indul ki...amennyit ő tudna egy adagként…

Milyen egyszerűnek tűnik, hogy az autóban ott a szemünk előtt látható a mutató, amiről mindig tudjuk, hány %-on áll éppen... Vajon ugyanezt el tudjuk magunkról is mondani? Tudjuk , hány %-on áll a szeretet-tankunk vagy csak azt érezzük, amikor már teljesen lemerült?…