Az életet nem lehet megúszni veszteség, sérülés nélkül. Mindenki az élete során többször is meg kell küzdjön vele. Mit tehetünk? Lehet-e egészségesen túljutni egy-egy fájdalmon, akár jól kikerülni belőle? És ha igen, hogyan?

Az első és legfontosabb, hogy utat kell adni a fájdalomnak. Ha elnyomjuk, akkor valamilyen formában így is-úgy is utat tör magának. Például betegség formájában. Nekem például volt olyan, hogy éjjel kétszer kellett pólót cseréljek, annyira izzadtam. Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek című könyvében utána lehet nézni, hogy ez is a test egy méregtelenítő funkciója, ami éjjel működésbe lép, mikor nappal nincs eléggé kiengedve a fájdalom. De van, akinél egy kimondatlan fájdalom esetén torokfájás formájában jelez a szervezet. Vagy aki valamit nem tud megemészteni, akkor pont a gyomrára mehet rá. Sokféleképpen jelez a test és próbál csatornát találni magának egy -egy fájdalom.

Amit tehetünk az az, hogy teret, időt, utat engedünk neki. Ezzel segíthetünk magunknak a feldolgozásban. Próbáljuk meg felszínre hozni! Lehet verbálisan, azaz kibeszélni magunkból. Felhívni egy barátot/ barátnőt( vagy aki tud és szükségét érzi, pszichológust), átbeszélni a dolgokat. Akinek ez nem megy, mert szemérmesebb, lehet írással. Kiírhatja magából naplóban, mi fáj. Lehet rajzzal, lerajzolhatja, hogy érzi magát. Aki szeret énekelni, az kiénekelheti magából. Aki hallgatni szereti a zenét, az addig hallgathatja az All by myself-et vagy bármelyik jó szomorú dalt, amíg ki nem törnek belőle a könnyek. A nők könnyebben sírnak, ez is egy méregtelenítési funkció. A negatív érzelem így távozik.

Ilyenkor saját magunkat kell fókuszba tenni és csak arra figyelni, mi a jó nekünk, mi segíthet, hogy nyugalmat találjunk. Csak amikor ez a folyamat lezajlott, kiürült az érzelmi pakk, ami nyomta a lelkünket, akkor tudunk csak elkezdeni gondolkodni, hogy valójában hogyan tovább, mi a megoldás.

Amíg az érzelem, egy fájdalom teljesen elönti a lelkedet, addig úgysem tudsz konstruktív lenni. Bele kell menni a fájdalomba, megmerítkezni benne, hogy utána újult erővel és tiszta fejjel tudjunk előre menni. Megjegyzem, ha ezt megtesszük, akkor sokkal gyorsabban is lezajlik egy feldolgozási folyamat, mint amikor az ember próbál továbbmenni, mintha mi sem történt volna. Mivel egy probléma sosem érkezik jókor, ezért biztos, hogy felborít terveket. De ha megpróbáljuk elmismásolni, nem foglalkozni vele, akkor sokkal hosszabb idő kell neki és lehet, hogy nem is sikerül igazán sosem feldolgozni.

Ez egy lelki munka, aminek végbe kell ilyenkor menni, amitől ha sikerül, jobbá válhatunk és  fejlődik a személyiségünk.Talán jobban is megismerhetjük magunkat azáltal, hogy tudjuk, mi a fontos nekünk. Mert csak az fájhat igazán, ami számít, ami fontos nekünk.

Van, aki egész életében küzd az önbizalom-kérdéssel, van, aki csak bizonyos életperiódusban, annyi bizonyos, hogy ez minden területre kihathat, a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, a munkára, karrierre, baráti kapcsolatokra, ezért is fontos, hogy foglalkozzunk vele, hogy építsük saját önbizalmunkat.

Mik az alacsony önértékelés árulkodó jelei?

1., Ha elérhetetlen mércével méred magad.

A túlzott perfekcionizmus azt eredményezi, hogy sosem leszel elégedett magaddal és mindig kevésnek fogod érezni magad. Ez bizonyos szintig, amíg motivál, lehet jó, de amikor már az önbizalmad rovására megy, akkor jobb elengedni a magaddal szemben támasztott túl magas elvárásokat.Például ha énekelsz, ne hasonlítsd magad Whitney Houstonhoz, mert belőle (is) csak egy volt és hozzá képest mindenki amatőr. Kár lenne elvenni bármilyen ambíciód ebből az okból. Vagy egy hétköznapibb példát véve: a szomszéd gyerekei milyen szófogadóak, ők biztos sokkal jobb szülők, mint én. A jó megoldás ilyenkor,hogy elég jó szülőnek vagy az első példa esetén elég jó énekesnek akarj lenni. Ne tegyük tönkre saját életünket azzal, hogy túl magas lécet akarunk megugrani.

2. A legrosszabb tulajdonságodat más legjobbjával hasonlítod össze.

Nagyon gyakori hiba! Másban csak az erőt látod, magadban csak a gyengeséget. Megoldás: Próbáld meglátni magadban az erősségeidet! Ehhez kell önismeret persze.

3. A motivációd leépülése.

Amikor  azt érzed, nem fektetsz már magadba, pl.a jóllétedbe vagy a fejlődésedbe, továbbképzésedbe, jövődbe, mert minek. Felesleges. Ha nem látod magadban a perspektívát, akkor milyen jövőre számíthatsz? Ha nem látod magadban a lehetőségeket, a vágyakat, akkor milyen életed is lesz?Hogyan is legyen önbizalmad, ha nem állítod magad új feladatok, új kihívások elé?Hogy fog megmérettetni az önbizalmad, ha otthon ülsz és nem teszel semmit magadért?Az önbizalmad csak akkor fog épülni, ha elindulsz, ha teszel magadért, ha bízol magadban és sikert úgy érhetsz el, ha új kihívásokat támasztasz magad elé, amiket sikerül elérned. A siker érzése építi az önmagunkba vetett hitet, az önbizalmat.

4. Ha nem kezdeményezel.

Ez szorosan összefügg az előző ponttal. Ha valaki fél a visszautasítástól, a kudarctól, az sosem fog új utakra lépni. Az én mottóm ilyenkor és azt szoktam magamban is mondani: “Derüljön ki!”

Jobban járok, ha kiderül, aminek ki kell,(még akkor is ha rossz lenne) minthogy bele sem kezdek valamibe, mert félek.Nem?

5. Ha lábtörlővé válsz.

Jó példa erre a párkapcsolat. Az önbizalomvesztés jele, ha nem mersz szembehelyezkedni pároddal és kiállni magadért, hanem fejet hajtasz és szép lassan lábtörlővé vagy ahogy mondani szokták papuccsá válsz. Ezt az embertípust azonban mások nem szokták tisztelni. Innen is látni, hogy mások tisztelete onnan ered, hogy te mennyire tiszteled magad.

Ha kiváncsi vagy, hogyan fejleszthető önbizalmad, hamarosan induló workshopunkon kiderül. Részletek később.

Ha személyes vagy skype-os életvezetési konzultációt szeretnél, írj az evabeke.contact@gmail.com-ra.

A legfrissebb magyar siker, nevezetesen a Saul fia Oscar- díja felütött bennem egy kérdést: tud-e a magyar örülni a saját sikerének vagy csak fanyalogni tudunk, de azt nagyon?

Mindenekelőtt, a magam nevében hadd fejezzem ki, hogy mennyire nagyra tartom, ha valaki elviszi jó hírünket a világba és ezúton hadd gratuláljak a film készítőinek. Ennyi díjat magyar film nem zsebelt be, el kell ismerni.

A nagy kérdés, amit felvetett bennem, hogy miért van az, hogy a magyar fanyar? Vagyis semmi sem elég, az sem, ha az egész világ díjazza a teljesítményt, míg kis hazánkban így is akadnak, akik firtatják-vitatják, kétkedve fogadják a jó hírt. Tényleg a magyar nem tud semminek sem egyöntetűen örülni?

Legutóbb láttam Osvárt Andreával egy riportot (Elviszlek magammal című műsor), amiben azt mondta 40 külföldi filmmel a háta mögött, hogy őt Magyarországon nem igazán ismerik el színésznőnek. De igazából azok után, ami a Saul fiával ment itt, ő igazából nem is csodálkozik, a magyarnak semmi sem elég. Elég szomorú volt ezt hallani.

Akkor felteszem a kérdést: ha örülök a másik sikerének, akkor azzal ki gyarapszik? Én! Hiszen nekem lesznek azzal pozitív érzéseim. Ha fanyalgok, akkor kinek lesz jó? Senkinek, sem nekem, sem a környezetemnek. Azt gondolom, meg kell tanulni örülni más sikerének is. Rá kell jönni, hogy ha csak a magadénak tudsz, akkor jóval kevesebbszer örülhetsz, viszont ha elismeréssel fordulsz más sikerei felé is, egyrészt az rólad is pozitív benyomást kelt, másrészt jóval többször érezheted jól magad.

Persze, biztos, most felmerül a kérdés: Jó-jó, de a konkurenciám sikerének hadd ne kelljen örülni...Egy ismert mondás szerint: Tedd az ellenséged barátoddá.

A rivalizálásnak is lehet előnyös hozadéka, ha az téged nem hátra, hanem előre visz. Ha az, hogy a másik elért valamit, tud téged inspirálni, tehát van számodra húzóereje, akkor igenis valahol örülhetsz neki, mert katalizátora lehet a te sikerednek is. Ehhez persze az kell, hogy ne mindenben a rosszat lásd, hanem próbáld meglátni a jót a helyzetekben. Oké, vegyük, hogy a konkurenciád valami sikert ért el, egyrészt kooperálhatsz is vele, másrészt elemezheted az ő sikerét, tanulhatsz belőle és beépítheted a saját üzletedbe. Ha viszont annál a pontnál maradsz, hogy “dögöljön meg a szomszéd tehene”, na abból se nem tanulni nem lehet, se nem fog előrébb vinni. Hiszen ennek a hozzáállásnak maximum lehúzóereje van, nem pedig motiváló töltete.

A híres közmondás miszerint “Minden rosszban van valami jó” sajnos magyarosabb így :“Minden jóban van valami rossz.” Ezen változtatni kell. Meg kell tanulni elismerni, értékelni a kimagasló teljesítményt.

Amíg a fanyalgás marad, amíg a többség (tisztelet a kivételnek) a másik lehúzására megy, addig nem jutunk előrébb.

Ha valakiben önmagától burjánzik a rosszindulat, az legfőképp önmagára ártalmas (és persze környezetére), másrészt amíg ő azt nem érzi, hogy ez rossz, addig ezen nem is lehet változtatni. Az első lépés ott kezdődik, hogy felismered magadban, hogy “De negatív voltam, és ezzel mire mentem? Semmire. Akkor változtassunk ezen.” Vegyük észre, a gondolatainknak teremtő ereje van.

Amikor el kezdtem írni, azt láttam, túlcsordul a negativitás az emberekben, nagy a frusztráció, ellenpontozni kellene, hogy ne csak ezt lássuk meg. A coaching módszerét megtanultam, képesítést szereztem belőle, ami pont arra épít, hogyan tudjunk akár egy látszólag rossz helyzetből is jól kijönni. Amikor a 24.hu-n olvasom az írásaimhoz fűzött kommenteket, megerősít abban a kiinduló gondolatomban, hogy sok a frusztrált ember, hiszen egyben biztosan egyetérthetünk, egy boldog ember nem kezd el mindenbe belekötni, és nem kezd el fröcsögni a neten másokat megsértve, ugye?

A coaching segít kinyitni a nézőpontot, az erősségekre fókuszálni és nem pedig beszűkült gondolkodásmóddal valami negatívra koncentrálni. Azt ne felejtsük el, hogy mindenki a saját mondatával önmagáról mond el a legtöbbet, így önmagát minősíti.

Még egyszer gratulálok a Saul fia Oscar díjához. A magyaroknak pedig jó lesz felnőni gondolkodásban egy ilyen léptékű sikerhez.

"Handicappal indul a digitális generáció.”- állítja Tari Annamária pszichológus, akinek a könyvbemutatóján jártam. A frissen megjelent könyv címe: Generációk online. Az előbbi mondat arra utal, hogy sok buktató rejlik abban, hogy túl korán, még éretlen személyiséggel kerülnek bele a digitális világba a fiatalok és mivel az online felülethez szoktak, nehezen tudnak boldogulni az offline világban. Sokszor homlokegyenest máshogy viselkednek a való életben, mint mondjuk a Facebook-on. Míg kifelé posztolnak mindenféle menő aktivitást, addig legbelül szorongó, önbizalomhiányos személyiség lapul.

Sokat hangsúlyozom saját írásaimban a dicséret szükségességét és helyes mértékét is. Ha azonban túldicsérnek valakit gyerekkorban, akkor az a való életben nagyon visszaüthet, mert az nem azt a képet fogja visszatükrözni az illetőnek, amit gondolt magáról vagy amit belé plántált a családja. Itt jön képbe az online tér, ahol viszont gyorsan kielégítheti szükségleteit. Ezek az emberek szoktak állandóan posztolni valamit magukról. Persze általában csak a legjobb oldalukat, egy “folyamatos idealisztikus énprezentáció “ folyik itt Tari Annamária szavaival élve.

Ez a generáció az Internet felgyorsult tempójába csöppent, és mindent  ilyen gyorsasággal él meg. Ugyanakkor mint emberi lények “múlt századiasan vagyunk bekötve”, azaz kellenek az igazán megélt érzelmek úgy mint öröm, boldogság, szerelem, bánat és igen, a fájdalmat is meg kell élni.

Ha ez nincs meg, ürességet találunk legbelül. Ez jellemzi a mostani generációt. Miután mindent instant módon akarnak, gyors randit, “barátságot extrákkal”, érzelemmentes szexet és a munkában is gyors sikert. Hiszen ezt is üzeni a külvilág,például a startupokkal is, hogy lehetsz te is egy jó ötlettel pillanatok alatt billiárdos. A valóság azonban nem ez, vagyis nem ez az általános, sőt a startup-ok működési modellje mögött még keményebb feltételeket találunk, mint a normál cégeknél.- állítja a pszichológusnő.

Miután a szerelem kibontakozására sem hagynak elég időt, türelmet, valamint a másik megismerésére sem, így el is esnek attól a lehetőségtől, hogy igazán érzelmeket tudjanak kialakítani.Mert az érzelmek kialakulásához és megéléséhez lelassultság kell. Na az nincs.

Igazából át lehet rohanni posztokkal és hashtag-ekkel az életen, üresen, de minek? Főleg ha meg is lehetne tölteni tartalommal.

Ezért javasolja a pszichológusnő a következőket a lelassuláshoz:

1. Tanulj türelmet és tiszteletet!

Például ha nem ír vissza azonnal a barátod, akkor légy türelmes. Nem kell egyből azt gondolni, hogy akkor nem szeret és vége mindennek. A párkapcsolaton belül pedig fontos a kellő tisztelet, empátia és érzelmi intelligencia.

2.Lassíts!

Vegyél elő egy igazi könyvet- jól hallottad- és teremts rá időt, hogy nyugodt körülmények között olvass. Vagy ha ez elsőre sok, akkor csak kapcsolj be egy klassz zenét, és hallgasd ücsörögve.

3. Beszélgess!

Úgy igazából, odafigyelve a másikra.

4. Tanulj meg és merj egyedül lenni.

Akkor tudod csak meghallani a saját benső hangodat, ha csend van, nem hallod a külvilág zaját. Ekkor tudsz csak rájönni, valójában ki vagy, mit is akarsz, mi jó neked, mi nem.

5. Gondolkodj önmagadon.

Merd végiggondolni az életedben, mi csináltál jól, rosszul és tanulj belőlük. Máskülönben ugyanazokat a köröket fogod futni, ugyanazokba a gödrökbe fogsz beleesni.

Végezetül a szerző egy nagyon frappáns mondatával zárnám:

“Régen sok volt a kérdés és kevés a válasz, ma sok a válasz, de kevés a kérdés.”

Az Internet az információk tárházát hozta el otthonunkba, de nem mindegy, hogy hogyan élünk vele, mire használjuk, hogy mennyire engedjük , hogy befolyása legyen felettünk. Az emberi élet -ez az én megfogalmazásom- analóg.

A képen Brielle és Kyrie Jackson láthatóak, újszülött ikerpár, akiket születésük után külön inkubátorba helyeztek, mivel Brielle súlyos szívbetegséggel jött világra és az orvosok nem sok esélyt adtak neki az életbenmaradásra. A kislány egyik éjjel súlyos testi működési krízisbe került, élet halál között lebegett. Ekkor az éjszakás nővér -megszegve a kórházi szabályzatot- betette a kicsit a testvére mellé, aki átkarolva, egész éjjel az ölelésében tartotta kis húgát. A krízises baba szívverése fokról fokra stabilizálódott, testhőmérséklete növekedett, normálissá vált. Reggelre túljutott az életveszélyen. A fenti kép címe így lett Életmentő ölelés, ami körbejárta a világsajtót.

Talán ez a példa szemlélteti legjobban, mit is jelent, ha van melletted valaki a legnagyobb bajban valamint az érintés erejét jobban nem is lehetne szimbolizálni. Manapság azonban szerintetek mit érintünk meg legtöbbet? Ki kapja az “életmentő érintésünket”? A mobiltelefon, a számítógép, az iPad és még sorolhatnám, azaz az érintőképernyős készülékek. Azokhoz nyúlunk a legtöbbet, azokat tartjuk a legtöbbet kezünkben, azokon pötyögünk, ha kell, ha nem.

Ha profán akarok lenni, elpazaroljuk az egyik leghatékonyabb gyógyító és szeretetkifejező eszközünket.

Mert hát ha megkérdezem, mennyit érinted meg a mobilodat és mennyit a szeretteidet, akkor azt hiszem, sejthető a válasz. A fenti példa azért olyan szép, mert korai öntudatlan állapotban még tudjuk ezt, hozzuk ezt magunkkal génjeikben. Ma vajon, ha lefotóznánk az ikerpárt(akik 20 évesek) vajon ugyanezt látnánk-e?

Sőt, az is bizonyított, hogy a simogatás és az állati szőr érintése az immunrendszer egyik leghatékonyabb stimulánsa, ingere. Amerikai kutatás kimutatta, hogy infarktust elszenvedett betegek rehabilitációjában, azoknak az egészségi állapota jobban javult ,akiknek kutyájuk volt, mint akiknek nem. Mindezt a részletes megfigyelés az érintés, simogatás erejével magyarázta, mert az endorfintermelést idéz elő és ezáltal jobb a kedélyállapot, ellenállóbb lett az immunrendszer, az egészségi állapot általánosan javult.

Ne felejtsük el tehát megölelni a szerettünket, szüleinket, párunkat, hiszen ennek bizonyítottan immunerősítő hatása van.

Andrew Faas, két kanadai kiskereskedelmi cég egykori felsővezetője jött rá a következőkre, mikor feljelentette korrupt kollégáját és következésképpen feltörték az emailjét és telefonját, sőt még anonim halálos fenyegetéseket is kapott.- írja az Independent Magazin.

Azért, hogy segítsen másoknak elkerülni hasonló fizikai és pszichológiai következményeket, írta meg könyvét, A zsarnok csapdájában címmel, amelyben azt hangsúlyozza, hogy a felsővezetőknek kötelezővé kellene tenni a pszichológiai tesztet kinevezésük előtt.

Mit vizsgálna ez a teszt? Robert Hare közismert pszichológus 20 a pszichopatákra jellemző személyiségjegyet azonosított be és ezt viszgálja a teszt. Persze nem feltétlen kell minden személyiségjegynek igaznak lennie az illetőre, ha már pár jellemző rá, akkor biztosra veheted, pszichopata kollégád vagy főnököd van.

Íme a 9 ismertetőjele, ha pszichopatával dolgozol együtt:

1. Szadista szándék

“Egy pszichopata leginkább félelmen, nem pedig tiszteleten keresztül motivál másokat. Nem építeni, hanem rombolni akar. Ez az egyik alapvető jellemző, amely megkülönbözteti a pszichopatát a pusztán erős főnöktől vagy munkatárstól.”- mondja Fays.

2. Jó az önmarketingük, a felszínen nagyon sármosak, vonzóak

A pszichopaták mesterei az önmarketingnek. Kiváló beszélgetőpartnerek, szellemesen vágnak vissza és nem túl valószínű, de meggyőző történetekkel jó színben tüntetik fel magukat.- írja Hare a PsychologyToday.com-on. Ha ilyen vonzerővel szembetalálkozol, azt hiheted, egy lebilincselő személyiséggel van dolgod.

3. Nagyon nagyra tartják magukat

Úgy, mint a paraziták a pszichopaták az univerzum központjának tekintik magukat. Ők         

olyan fontosak önmaguk számára, hogy azt hiszik, a normál társadalmi szabályok rájuk
nem vonatkoznak.- írja Hare. “Nem arról van szó, hogy nem követem a törvényt.    
“-mondja Hare egyik kutatási alanya. “A saját törvényeimet követem, amelyeket soha    

nem szegek meg.”

4. Kóros hazudozók

Csakúgy mint Pinocchio, ha elkezd hazudni, nem tudja és nem is akarja abbahagyni.  A

normál emberekkel ellentétben, nem érdekli őket , ha rajtakapják, tovább hazudnak, hogy  

leplezzék a korábbi hazugságokat.

5. Élősködő életmódot folytatnak

A zsarnokok egyetlen célt tartanak szem előtt: csak és kizárólag önmagukra gondolnak és arra, amit meg akarnak valósítani másokra való tekintet nélkül, úgy mint a paraziták.

A pszichopaták azt csinálnak,amit csak akarnak, mert olyannyira túlértékelik magukat, hogy azt gondolják a normál szabályok rájuk nem vonatkoznak.

“Hidegen hagyja őket minden kritika, amely arra vonatkozik, hogyan élik az életüket."

6. Dörzsöltek és manipulatívak

Faas szerint a pszichopaták 3 dolog mesterei: manipuláció, terelés és csalás, ezek tartják őket életben.
“Hajlamosak önmagukat fényezni, ha valami jól megy, ha viszont nem éppen jól alakulnak a dolgok, akkor bűnbakot keresnek ,akit befeketíthetnek és vádolhatnak.”

7. Gyerekkori viselkedési problémák

Faas szerint a munkahelyi zsarnokok legnagyobb valószínűség szerint már a játszótéren is ilyenek voltak és ezt vitték tovább az iskolai környezetbe is.

A gyerekkori megjelenése a viselkedésben: a folyamatos hazudozás, csalás,lopás,gyújtogatás,iskolakerülés,birtokháborítás,vandalizmus,valamint az idő előtti szexualitás.-írja Hare. Sok gyerek mutat hasonló viselkedésjegyeket- mondja Hare- de a pszichopaták sokkal gyakrabban és sokkal komolyabb szinten.

8. Nincs lelkiismeret-furdalás, nincs bűntudat

Nem törődnek a cselekedeteik következményeivel, nem számít, milyen hátrányosan befolyásolja az mások életét. Rendkívüli tehetséggel tudják ésszerűvé tenni viselkedésük okát.-írja  Hare a PsychologyToday.com oldalon. A pszichopata akkor is, ha saját barátait, családját sérti meg, jellemzően csak hárít, kifogásokat gyárt vagy teljes erőbedobással tagad.

Hare emlékszik egyik vizsgált alanyára, aki megkéselt valakit, ennek ellenére jobban sajnálta önmagát, ezt mondta: ”Ő kórházban töltött pár hónapot, de én itt rohadok.”

9. A hosszú távú céljaik nem megvalósíthatóak

Habár a pszichopaták küzdenek azért, hogy elérjék grandiózus céljaikat, mégis rossz tervezők, mert azt várják el másoktól, hogy felnőjenek a lehetetlen küldetéshez.- írja Hare.

“Habár a feladatot lehetetlen megcsinálni, a pszichopaták korlátolt nézőpontja szerint az egy racionális, ésszerű cél.”- mondja Faas.

Miután egyre nagyobb a Csillagok háborúja láz ismét, hiszen idén karácsonykor a hetedik részt vetítik a mozikban, újranéztem én is immáron coach-szemmel a kultikus filmet és összegyűjtöttem a legmotiválóbb idézeteket.

1., “Ne, feledd. Amire figyelsz, az a világod.” Qui-Gon Jin 

2.,” Ne a félelmeddel törődj, a figyelmedet a jelen kösse le.”

3., “Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld.” Yoda

4., “Az igazság, amihez ragaszkodunk, javarészt a mi szemszögünkön múlik.” Obi van Kenobi

5., “A félelem a sötét oldal kapuja . A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt és szenvedést.” Yoda

6. “Ne számíts semmire, csak a változásra.” Qui-Gon Jin

7. "Gyengeségeidből okulhatsz a legtöbbet és meglásd, többé nem fognak uralkodni rajtad. Ehelyett te fogod uralni azokat.” Yoda

8. "Soha nem szabad lebecsülni az Erőt, nagy hatalma van. Kitartást ad. Az életből árad, ezért nagy. Összeköt és megvilágosít minket. Nem az izmainkban, hanem magunk körül kell érezni az Erőt, mindenütt, közted és köztem, a fákban, a kőben, mindenütt.” Yoda

9. “A félelem tudata megóvhat, ha nem nő túl rajtad.” Qui-Gon Jin

10., “Az erő legyen veled.”

Amikor beköszönt a hideg, egyre kevesebb a napfény és munka után már csak sötétséget látunk, akkor óhatatlanul érezzük a közérzetünkön, hogy kedvetlenebbé válunk. Mivel ezen körülmények legalább 3-4 hónapig maradnak, ezért jó, ha minél gyorsabban kitalálunk valamit, hogy az év ezen része se menjen kárba, az év ezen részét is élvezni tudjuk.

Nézzünk pár apró trükköt, ami segíthet átvészelni a téli hónapokat.

1. Forró italok, ételek

Igyál meleg italokat( forró teát, kakaót), egyél főtt ételt és biztosítsd otthonodban is a kellemes hőmérsékletet. Az NHS (National Health Service) azaz a brit nemzeti egészségügyi szolgálat szerint felére tudod csökkenteni a levertségedet ezáltal.

2. Étkezz megfelelően!

Az egészséges táplálkozás segít abban, hogy mentálisan és pszichésen egészséges maradj. Télen azonban ne korlátozd csak salátákra az étkezést, egyél forró leveseket, pl. húslevest, ami nemcsak felmelegít, hanem tápanyagban gazdag is. Sokan, akik téli depresszióval küzdenek főleg  a szénhidrátokat kívánják. Egyél inkább a szezonra jellemző zöldségeket, gyümölcsöket.(fekete retek, sütőtök, cékla, birsalma,téli alma, zellergumó, lilakáposzta,stb)

3. Biztosítsd a fényt.

Leginkább a természetes napfény hiányzik nekünk télen. Figyeljünk arra, hogy otthonunkban és munkahelyünkön lehetőleg ablak mellett üljünk és ha besötétedik, legyen kellő megvilágítás. Én a meleg fényű izzókat ajánlom, annak jobb a hangulata.
Érdekességképp írom, hogy lehet kapni olyan ébresztő órát, amely a beállított időpont előtt fél órával szépen fokozatosan egyre erősebb fényt bocsát ki, ezzel imitálva a napfelkeltét. Egyszóval ha van rá pénzünk, kímélő ébresztést is biztosíthatunk magunknak.

Pótolhatjuk a napfényt D-vitaminnal. Valamint hangulatosabbá tehetjük otthonunkat mécsesekkel, gyertyákkal, karácsonyi díszkivilágítással vagy akinek van, a kandalló fényével.

4. Tanuljunk a norvégoktól!

Kari Leibowitz, a Stanford Egyetem PHd-s növendéke nemrégiben Norvégiában végzett kutatást. Azt próbálta megérteni, hogy hogy van az, hogy Norvégiában, ahol a téli hónapokban teljes a sötétség, azaz egyáltalán nem kel fel a nap, ott mégis összehasonlítva kevesebb a “téli depressziós.” Azt találta, hogy a norvégok pozitívabban gondolnak a télre, pozitív a beállítódásuk a télhez. Van egy mondásuk: “Nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözék.”

5. Maradj mozgásban!

Naponta sétálj egy órát. Még akkor is, ha nem tűnik túl vonzónak a csípős hidegben sétálni, az NHS szerint jót tesz. Másrészt a sportokat se feledd. Bár télen lustábbak vagyunk (és túl távoli a motiváció a bikini alak elérésére), közérzetünk javítása érdekében igenis fontos, mivel boldogsághormont termel.

6. Ne zárkózz be!

Találkozz a barátaiddal, szervezz programokat (pl . korcsolyázás, mozizás, közös főzés, hóember építés,szánkózás,karácsonyi vásárlátogatás, stb). Az elszigetelődés fokozhatja a rosszkedvet. Ellenben ha társaságban vagy, számos közös élményt szerezhetsz, amitől jó kedvre derülsz. Gyerünk, kezdd el már most szervezni!

Nézd a tél jó oldalát! 

 Nemrégiben volt szerencsém jelen lenni egy beszélgetésen, amelyet Acél Anna műsorvezetőnő vezetett. Az interjúalany pedig Lippai Marianna volt. Róla azt kell tudni, hogy amellett hogy műsorvezetőnő, 5 évvel ezelőtt elveszítette gyönyörű szép 13 éves kislányát, Dominikát. A legnagyobb tragédiát kellett megélnie, amit egy anya valaha megélhet, végignézni gyermeke leépülését és végül eltemetni. Ő mégis erős maradt,  újrakezdte életét, amelyben küldetésének tartja a mindennapi apró örömök értékelését, az élet szeretetét, erről tart előadásokat, erről ír, ez lett az ÉLETKEdv. A gyermekének halálos ágyán tett ígéretéhez hűen boldog.

Mielőtt ez a nyilvános beszélgetés elkezdődött volna, odafordultam Mariannához és megkérdeztem: “ Mariannám, tudom, hogy itt most lesz egy órás beszélgetés, de engem csak egy dolog érdekel, hogy HOGYAN?Mármint hogy van az, hogy az emberek 99%-a ebben a helyzetbe belebolondul, összeroppan, és még ez is teljesen érthető, de te HOGYAN csinálod, hogy nem?”

Rám nézett és először azt mondta:” De jó, hogy nem te fogsz kérdezni az előadáson.:) Nem tudom…”
Aztán feltettem máshogy a kérdést: “ Mi az a kulcs, mi az a gondolat, ami neked megvan és segít túljutni és másnál lehet hiányzik?”

Erre azt felelte: “Figyelj, ha elképzelem magam , mint egy összeroppant, megtört, szomorú nőt vagy egy szép boldogat, akkor én a másodikat választom!”

Nekem ezzel megadta a választ… persze, elsőre fura.. ilyen egyszerű lenne? Döntés kérdése, hogy milyen akarok lenni és milyen nem? De valóban, hiszen a fenti példa is ezt bizonyítja.

Coachingban is gyakran alkalmazzuk azt az eszközt, hogy fesd le, írd le , milyennek látod magad (vagy egy adott helyzetet) ideális esetben?

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehéz pillanatok, vagy össze-összeroskadások ,de aztán tudjuk , melyik útra kell visszatérnünk…

Sokan ezzel szemben próbálják csillapítani a benső fájdalmat, tompítani a feszültséget mindenféle szerekkel. Erre manapság számtalan lehetőség van, alkohol, drog, füves cigik, kábítószerek, nyugtatók...ezek azonban senki helyett nem oldottak még meg életválságot, életkrízist...Sőt, inkább elbutítanak, hogy aztán majd véletlenül se tudd megoldani...és hozzádobtál az előző problémához egy sokkal nagyobbat, egy függőséget...magyarul egy válságból, rögtön duplát csináltál. Pedig ha eggyel nem bírsz, akkor duplával meg még úgyse... Úgyhogy amit javasolni lehet egy-egy nehézséggel teli időszakban:

    1.Ha fáj, akkor az hadd fájja ki magát. Azt meg kell élni, utána tudsz csak továbblépni.

Sokkal rosszabb ha eltusolod magad előtt is a létező problémát,(úgyis utat talál magának) Fogadd el, a fájdalom életünk része, ezt is meg kell élni, ugyanúgy mint az összes többi érzést.

     2. Ne nyúlj szerekhez. Sokan könnyen válnak alkoholistává egy ilyen fent említett történet esetén. Meríts erőt a pozitív példákból.Meríts erőt a szeretteidből. Keress utat, hogyan tudnád önmagad segíteni a túljutásban, a megküzdésben. Ne hagyd magára önmagad.

   3. Önsegítő könyvek napi olvasása is segít, hogy pozitív gondolataid legyenek.

    4. A természetből sok erőt lehet meríteni. Menj kirándulni, meríts erőt a fákból, a növényekből , a természet erejéből. Kertészkedést is szokták ajánlani pszichológiai könyvek, az is gyógyítja a lelket.

    5. Sportolj. Sok feszültségtől tudsz megszabadulni, ha valamilyen olyan sportot űzöl, ami jól megizzaszt. (Kardio sportok: úszás, futás, biciklizés, stb.)

     6. Találj új célokat az életben. A célok mindig motiválnak, aktivizálnak. Attól még , hogy valami véget ért, valami új elkezdődhet. (ha hozzáfogsz) Az életednek van értelme. Találd meg, mi az.

Manapság vannak még lehetőségek, amelyek segíthetnek, de a megküzdés az a Tiéd.

Az a Te utad.

Neked kell végigmenni rajta.

De a fent említett példára, Mariannára visszatérve, azt láttam , megéri végigmenni a küzdelmes úton,mert a végén sokkal erősebb leszel.. Olyannyira, hogy aztán a Te példád adhat másoknak reményt, erőt, hogy érdemes küzdeni, érdemes nem feladni, érdemes nem a könnyebb utat választani, érdemes felállni, újrakezdeni, új lapot indítani.

Ha már csak egy embernek leszel ezzel jó példa, már megérte...

Nagyon nehéz mondani/írni bármit is azok után a hihetetlenül szörnyű események után, amelyek történtek múlt pénteken. Megrendül az ember, mégha nagyjából ez sejthető is volt. Nem is akarok most itt a politikusok felelőtlenségéről írni, pedig a történelmi látásmód (lévén történelem bölcsész-és tanár diplomám is van) belémívódott, de a blogomat és a coaching-ot azért kezdtem el, hogy más embereknek az életét segíthessem és a pozitív pszichológia elemeit használjam. Ezért arra gondoltam, mikor ha nem most a legfontosabb valami életerőt adni egymásnak. Persze, ehhez nem kell coach-nak lenni, de ha már az vagy, akkor meg ez a hivatásod.

Olyan ez, mintha egy kollektív traumát éltünk volna át itt Európában és a világban. A tehetetlen düh, a szomorúság, a félelem, a bizonytalanság, a kétségbeesés érzése keveredhet bennünk, kiben milyen mértékben.  A vallásos emberek a vallásban kapaszkodnak, de mi van azokkal az emberekkel, akiknek nem nyújt ez elég mankót? Azt gondolom, hogy ha most nem globálisan nézem a kérdést, hanem lebontom az egyének lelki világára a kérdést, akkor nagyon fontos, hogy ha így is érzünk, ne maradjon bennünk, fel kell oldanunk egy beszélgetésben, vagy éppen- ahogy én teszem- kiírni magunkból. A rossz érzések, a félelem megbetegítenek, mérgeznek.

A másik, hogy annyit morgolódunk, elégedetlenkedünk (főleg mi magyarok), hogy mennyi mindenünk nincs, mennyi minden rosszul vagy nem működik és pont egy ilyen tragédia láttatja, hogy ugyanakkor mennyi minden vesztenivalónk van... Igen, sokszor eltekintünk afelett, mert természetesnek gondoljuk, hogy van szép családunk, vagy van a fejünk felett fedél és hogy béke van. Ilyenkor viszont elemi erővel tör fel bennünk, hogy valójában mennyire szerencsések vagyunk, hogy békében , európai értékrenddel élhettünk eddig. Mennyire hálásak lehetünk, hogy ide születtünk. Az értékeink ilyenkor előtérbe kerülnek és rájövünk, hogy mennyire jó is volt nekünk eddig.

A történelem formálódik...Sokszor az ember úgy is érzi, hogy tehetetlen, hiszen csak egy apró porszem a gépezetben. Csak remélheti, hogy a döntéshozók jól, megfontoltan, bölcsen döntenek. Ha már úgysincs túl nagy befolyásunk a dolgok alakulása felett, akkor legalább egymásban erősítsük a hitet, támogassuk egymást, hiszen a szükségben a legfontosabb az összetartás. Ilyenkor mutatkozik meg , hogy egy emberben,aki mondjuk pozitív gondolkodású, valóban van-e gyökere a tartásának, a meggyőződésének, vagy csak egy “felvett felszínes trendi köpönyeg”.

Én azt javasolom, gondolkodjatok együtt, beszélgessetek egymással, erősítsétek egymást.

Mi lehetünk egymás lelki gyógyítói.