A minap reggel elindultam a pékségbe és a szomszédos utcában, a körútra kilépve azt tapasztaltam, hogy a zebránál a lámpa nem működik. Tudni kell, elég nagy a forgalom ezen az összesen 6 sávos úton. Semmi gond, elindultam, mert előttem volt egy nő, akit már elengedtek és egyből rácsatlakoztam erre a “hullámra”. Közben felnéztem az autók közlekedési lámpájára, hogy vajon az is elromlott? A válasz , igen, mire visszafordultam, jött a villamos egyenesen szembe…

Innentől a történet akár tragédiába is torkollhatott volna, de abban a mindent eldöntő, legutolsó pillanatban egy kéz nagyon erőteljesen megfogott, azt kiáltotta, hogy “Neeee!” és visszarántott…

mint egy őrangyal...olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam..

Ez a kéz , az imént említett előttem lépdelő hölgyé volt, aki még utána rögvest bocsánatot is kért, hogy így megfogott. Én csak annyit tudtam mondani:” Köszönöm.” És hogy-bár most már kicsit idétlenül hangzik- “Egy lámpa sem működik.” Csak most esett le, hazaérve, hogy a hölgy kis túlzással az életemet mentette meg. Ami láttam, még önmagát is meglepte. Igen, vannak akik reflexből tudnak életet menteni…

Mindezt csak azért írom le, mert sokszor azt hihetjük, hogy egyes egyedül vagyunk a világban (mint én amikor átmentem a zebrán), közben pedig a körülöttünk lévő világ néha kinyújtja kezét felénk, bizonyítván nem vagyunk egyedül.

A védőhálót persze mi magunknak is szőhetjük, hiszen mi magunk is tehetünk azért, hogy ha bajba kerülnénk, akkor legyen kéz, ami szívesen nyúlik ki felénk, értünk.  Ilyen például a család, párkapcsolat, a barátok, kollégák, szomszédok és stb.

Az első számú védővonal a szűkebb család lehet, ami mint védőháló akkor is megtart, ha betegek lennénk,  ha elesettek, ha épp munkanélküliek. Persze, csak ha olyan kapcsolatokat építünk. Nyilván ez többszereplős történet, de mi magunk is sokat tehetünk ezért.  Aki ad, az kapni is fog. Persze ha valaki mögött nincs család, akkor a párkapcsolat lehet egy védőbástya. Fontos, hogy úgy építsük ezt a “védőbástyánkat”, hogy kitartson hóban, szélben ,esőben, fagyban. Azaz ne inogjon meg a kapcsolat egy nagyobb kihívás esetén. A bajban való összetartás még jobban összekovácsolja és erősíti a szálakat. Akinek persze nincs családja,párkapcsolata, az szintén szőhet olyan barátságokat, amelyekre lehet számítani.Sőt, a jó bizalmi barátság család és párkapcsolat mellett is kincset ér. A kincset pedig meg kell becsülni.

Erre a védőhálóra mindenkinek szüksége van.

A mai világban meg különösen, hiszen gyorsan változik minden. Aki egyik nap milliárdos, az másik nap elveszítheti mindenét. Aki egyik nap egészséges, másik nap megbetegedhet. Aki egyik nap boldog, másik nap csalódás érheti. Aki egyik nap dolgozik, a másik nap elveszítheti a munkáját. Persze, ezeket átfordíthatom pozitívba is, hiszen, aki egyik nap nincstelen, másnap lehet milliárdos.(lásd startupok)Vagy aki egyik nap munkanélküli, másnap kaphat munkát. Azonban mindehhez jó ha van biztos támaszunk, akire vész esetén lehet számítani. Bármikor bárki kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, a lényeg, hogy van-e kéz, ami kinyúlik feléd a bajban? Nekem volt, és hálás vagyok érte, még ha ismeretlen is volt.

Végezetül egy jó tanács:
Úgy sződd a védőhálód, hogy ha egyszer ugornod kell, megtartson.

Neked ki jelenti a védőhálót?

Éreztétek már rosszul magatokat amiatt, mert másnak jobban megy? Nyomasztott már az a kérdés, hogy “még mindig itt tartok”?”Másnak miért megy könnyebben”?Nekem miért megy ilyen nehezen?

Nos, hihetetlen erővel törhetnek ránk ezek a kérdések és nagyon könnyen elhatalmasodhatnak rajtunk, amitől frusztrációt élhetünk meg.

Én nem szoktam TV-t nézni, de néha Interneten így is utolér egy-két kereskedelmi tévés videó vagy hír, ami könnyen frusztrációt idézhet elő. Például a tévében előszeretettel mutatják azokat az embereket , akik könnyen/könnyebben gazdagodtak meg, luxusautóval járnak, gazdagságban élnek, mindent megengedhetnek maguknak és ezt előszeretettel ki is teszik a kirakatba. Csak úgy röpködnek a státuszszimbólumok.

A státuszszimbólumokról az a véleményem (például ha valakinek mindene márkás, Pc-je apple, telefonja iphone, órája rolex, inge Gucci, táskája Michael Kors …)hogy ha valaki ezt túlhangsúlyozza, akkor ezzel valamit kompenzálni akar. Talán a kevés belső tartalmat?
Nekem sokkal szimpatikusabb, ha valaki nem akarja mindenáron lenyomni a torkomon azt, hogy tehetős és nem hagyja, hogy a brand-ek uralják az életét, mert tudja, hogy nem ettől lesz valaki igazán több.

A televízió viszont ránk önti kéretlenül is a maszlagát és ember legyen a talpán ,akinek az önértékelése megmarad, mert nem a valóságot mutatják, hanem egy álcavilágot. Nem véletlen, hogy annyi a negatív komment, mert látszik, az emberekben feszültséget okoznak , amivel utána magukra vannak hagyva. Kevésnek érzik magukat azokhoz képest, akiket a tv bemutat.  
Egy barátom mondta, “nem mindegy, hogy a hegy csúcsára nézel vagy le a völgybe…”Igen, lehet felfelé nézni ácsingóza, vagy lefelé hálát adva, ez is igaz. De legjobb, ha nem másfelé , hanem befelé nézel, hogy azok az igények valóban a tiédek lennének-e, téged valóban mi tenne boldoggá.

Nem csak a tv, de a társadalom, a külső környezetünk is ránk nyomja hatását, elvárását (már ha hagyjuk). Valahogy szeretik az emberek elmondani, hogy hol kellene tartania a másiknak.

Nagyon nehéz egészséges léleknek maradni mindezek között. A legjobb, ha levesszük ezeket a  külső elvárásokat, mint ránk aggatott kabátot, megvizsgáljuk, ebből mi nekünk tényleg a fontos és elérhető is és megnézzük, mit tehetünk érte. (A többit pedig elengedjük.)

A csend, a természetben vagy otthon, akár a jóga sokat segíthet abban, hogy kivonjuk magunkat a külső ingerek alól és valóban befelé figyeljünk, a saját valós igényeinkre.

Akkor észre is lehet venni, hogy a boldogság nem egy iphone-on,egy apple-n, vagy rolexen múlik. Ezek rövid kielégülést okoznak, hosszú távon ezek nem adnak boldogságot.
Ha befelé figyelünk, akkor lehet észrevesszük, hogy értékesek vagyunk és a boldogságot nem kinnt , hanem bennt kell keresni.

A frusztrációt persze ha már utolért, kezelni kell, legjobb kibeszélni egy baráttal, kiírni magunkból. Ne hagyd hogy belül megmérgezzen és hogy kevesebbnek érezd magad.

Ne feledd:

“A legjobb dolgok az életben ingyen vannak: ölelés, család, csók,szerelem, barátság,nevetés, alvás, szép emlékek.”

Valahogy a konfliktus szóról nekem korábban mindig valami rossz jutott eszembe. Talán erre lettünk szocializálva a filmek, a színdarabok által, hogy ajjaj vita van, az csak rossz lehet. Vitában kiabálni szoktak az emberek, megsértődni egymásra, duzzogni, tálcát törni, kivetkőzve önmagunkból. Legalábbis filmeken …A való életben nem kell ilyen “látványos”, de hosszú távon nem hatásos eszközökhöz folyamodnod, sőt a konfliktusban is lehetsz önmagad anélkül, hogy drámai nagyjelenetet produkálnál. Eldöntheted, hogy hogy akarod képviselni az érdekeidet és mi az a határ , amit már magad miatt nem lépsz át.

Hogyan képviseljük magunkat hatékonyan egy párkapcsolati konfliktushelyzetben?

1. Először is ne ijedj meg, képviselheted az érdekeidet intelligens, higgadt módon is.
Sőt, ha elönti a düh az agyadat, akkor mennyi esély van, hogy konstruktív megoldás születik?Ha nagyon dühös vagy,akkor jobb, ha inkább teszel egy sétát, kiszellőzteted az agyad,futsz egyet, mielőtt bármi meggondolatlanságot mondanál vagy tennél.

2. Másodszor, ne minősítsd a másik felet. Ha valami, akkor ez biztos nem visz előrébb. Fordítsuk csak meg a helyzetet. Te akarnál kompromisszumot kötni bármiben is, ha előtte lehordtak a sárga földig?Persze, hogy nem. Szóval semmi olyat ne mondj, hogy “te ilyen meg olyan szemétláda vagy stb” .Ha mégis így tennél, tudd, te vágtad el magad a kommunikációs köldökzsinórt.

3. Az indulatok átszinezik a gondolatokat. Képzeld el ugyanazt a mondatot indulattal és higgadtan elmondva. pl. “Miért nem figyelsz rám?” nem egészen másként hangzik?

4. Nem jó megoldás a probléma  szőnyeg alá söprése. Ideiglenesen úgy érezheted, hogy könnyebb, de hosszú távon egyszer úgyis borul a bili és akkor már sokkal nehezebb lesz. Ilyenkor szokott az történni, hogy az illető felhoz egy fél évvel,évvel ezelőtti helyzetet, amire a másik fél nem is emlékszik. A konfliktust időben kell rendezni, különben csak mélyül. Minél hosszabb ideig van halogatva,annál mélyebbre megy, annyi bizonyos, hogy a tüske  jobban benne marad az emberben.

5.  Amikor megosztod a másik féllel a problémádat, (mivel kiikszeltük a másik minősítését)így marad, hogy E/1-ben mondd el, te hogy élted meg, mi bántott a konkrét helyzetben.Megint ne a másikról beszélj,hanem magadról. Pl.”Rosszul esett, hogy nem hívtál vissza, holott többször is kerestelek. Ezzel azt érzékelteted velem, hogy nem vagyok elég fontos számodra.”

6. Végül kérésként fogalmazd meg, mi az, amit szeretnél. Pl.”Szeretnélek megkérni, hogy ha legközelebb hívlak, még aznap hívj vissza.”.

7. A konfliktus nem harc. Ne a másik fél legyőzése legyen a cél, hanem az, hogy egy mindkettőtöknek elfogadható megoldás szülessen és tovább tudjatok lépni, tanulván az esetből.

8. Tiszteld a másik felet a párkapcsolatban, még ha veszekedtek is és nem értetek egyet.

Még a harcművészetekben is tisztelik az ellenfelet, a párkapcsolat pedig főleg nem hadszintér.

Egy párkapcsolatban, de bármilyen emberi kapcsolatban mindig ki kell fejleszteni egy közös konfliktusmegoldási stratégiát, készséget , hogy ha működtetni akarjátok hosszú távon a kapcsolatot. Lehet, hogy nem elsőre fog menni, de mindenképpen ki kell fejleszteni egy olyan bizalmi helyzetet, amiben lehet őszintén beszélni,hallgatni és a másik megbántása nélkül konfliktust kezelni.

A fenti illusztrációért köszönet Beke Mátyásnak.

Ha újrakezdésben vagyunk vagy éppen a meglévő üzletünket szeretnénk felfrissíteni kreatív ötletekkel,akkor fontos, hogy kellő inspirációnk legyen hozzá, azaz egy jó ötlet elindíthat minket egy új irányba.

Persze, sose feledjük, ha akkor nem lovagolod meg azt a szelet, vagyis nem kezdesz el rajta agyalni egyből, tovább gondolni, akkor ez az isteni szikra bizony elszáll.

Sokszor elodázzuk az ötletünkkel való foglalkozást, az ötletünk dédelgetését, mert mindig jön sürgetőbb,égetőbb feladat, munka , ami azonnali megoldást igényel. Ráadául nap végén, holtfáradtan már nem sok inspiráció akar ránktalálni, ugye?

Ha ötletelni, brainstorming-olni akarunk, ahhoz kipihent elme kell. Az újító ötletek un. laterális gondolkodás(Edward de Bono)  útján születnek. Ez egy oldalirányú gondolkodás, ami teljesen újszerűen tekint a meglévő dolgokra, teljesen új perspektívából pedig más megoldások születnek.

Tehát ha van egy jó ötleted, ne halogasd, végy egy tollat, noteszt vagy számítógépet és kezdj el rajta töprengeni, dolgozni rajta, találj hozzá partnereket, beszélj róla másoknak, nézz utána, álmodd tovább.

Ha elhalasztod, elszalasztod.

A címben szereplő idézet Jason Fried: Rework c. könyvében olvasható.

Az egyértelmű, hogy ha mozgunk, a testünkkel jót teszünk. Összegyűjtöttem 6 pontban, hogyan segíti a mozgás a lelki és szellemi egészségünket.

1. Stressz leküzdése

Ha sportolsz, itt leginkább olyan cardio-sportra gondolok, ami jól megizzaszt, jól kifáradsz benne, mint pl. futás,foci, úszás, biciklizés, akkor a felgyülemlett feszültséget ki tudod engedni magadból. Az egész napos stresszt raktározza a lelked és a tested is (ezért érzed, hogy beáll a nyakad, fáj a hátad) . Mint mikor főzünk és kezdene kifutni a leves, le kell venni a fedőt és kiengedni a gőzt. Na így működik a sport is, ott ki lehet engedni a fáradt gőzt.

2. Jobban alszol tőle

Aki egész napos szellemi munkát végez, ugyanakkor egy helyben ül, az szellemileg elfárad estére, de fizikailag nem és amiatt nem fog tudni jól aludni.(Másrészt, közvetlen elalvás előtt szoktak felszínre törni belőlünk rejtett félelmeink, frusztrációink.) Ha viszont este elmész futni, mozogni, akkor utána garantált lesz a testi fáradtság, így sokkal könnyebben, gyorsabban elalszol, mélyebb lesz az álmod. Ha pedig így teszel, akkor sokkal kipihentebben ébredsz, ezáltal sokkal több energiád, türelmed lesz a következő napon. Frissen pedig minden akadályt könnyebben veszünk.

  3. Boldogsághormont termel

Ha futsz, mozogsz,azzal testi-lelki harmonizáló folyamatokat indítasz be. A kardio mozgásformák endorfint (boldogsághormont) termelnek, ezáltal sokkal jobban fogod magad érezni, életerősnek, kiegyensúlyozottnak és egészségesnek.

4. Fokozza a mentális teljesítményedet

Mivel a sport javítja az agy vérellátását, ezért jobban fogsz tudni gondolkodni. Javul a teljesítményed ezáltal a munkahelyeden, és így sikeresebb leszel. Továbbá, ha jobban tudsz gondolkodni, akkor a problémáidat is könnyebben átlátod és gyorsabban tudsz megoldást találni rá.

5. Jobban érzed magad a bőrödben

Miután a sport “mellékhatásaként” csinosodunk, leadunk pár kilót, így ez is kihat a közérzetünkre. Jobb tükörbe nézni, felvenni azokat a ruhákat, amiket eddig nem tudtunk. Önmagunk elfogadása, önmagunk szeretete a személyiségfejlődésünk fontos része.

Ha pár nélkül vagyunk, akkor sokkal könnyebb párt találni, ha kibékültünk önmagunkkal. Tehát sokkal egészségesebb lelki világgal tudunk nekiindulni a kapcsolatnak. Aki magát elfogadja, az mást is könnyebben fogad el.

6. Sikerélmény

Ha rendszeresen mozogsz, észreveszed egy idő után, hogy többet bírsz, nő a teljesítményed. Kitűzhetsz célokat, például ha először csak 2 km-t futottál le, legközelebb 3-at fogsz, majd 4-et. Azáltal, hogy eléred a kitűzött célokat, meglesz a sikerélményed és ez a sikerélmény kihat életed más területeire is. Hiszen ha magánéletünkben sikeresek vagyunk, az pozitív hatással van a szakmai életünkre is.

A helyi kifőzdében várakozva többször megfigyeltem, hogy a két felszolgálónő közül( merthogy van egy egészen telt és egy vékony hölgy) a jóval teltebb hölgy mindig nagyobb adagot ad, mint a vékonyka. Persze, érthető, mindenki magából indul ki...amennyit ő tudna egy adagként enni, annyit ad a vendégnek is.

Ebből az egyszerű, hétköznapi példából indultam ki és továbbfontam, mígnem arra jutottam, hogy amennyit magadnak adsz, annyit tudsz másnak is. Magyarul ha magaddal szigorúan bánsz például nem veszed meg azt, amit szeretnél, nem engeded meg magadnak azt,amit szeretnél, vagy elhanyagolod magad, akkor vagy nem tudsz majd adni másnak vagy ha adsz is, az legalábbis fájdalmas lesz, nem fog jólesni.

Aki saját magához jó, az máshoz is jó tud lenni.
Például ha elmész egy ínycsiklandozó gasztro hamburgeres előtt és azt mondod magadnak:”ááá én nem eszek itt, max egy szendvicset összedobok magamnak otthon, ne költekezzek itt feleslegesen”, akkor ez egyrészt jó persze(mert takarékos vagy), másrészt ha magadtól megvonod a finom falatokat, akkor hogy fogod mondjuk meghívni a párod bármire is? Milyen érzés lesz benned?

Nagyon fontos, persze ép és normális keretek között, hogy magunknak is tudjunk adni. Ezt nem feltétlenül pénzben értem, hiszen adni önmagunknak nem csak pénzzel mérhető dolgokat lehet, hanem lehet egy kirándulás, egy baráti látogatás, egy kellemes fürdő, önfeledt zenehallgatás, könyvolvasás, séta napos időben,beszélgetés a legjobb baráttal, egy inspiráló youtube videó megtekintése vagy egy kis bickilizés is.

Mindenkinek maga kell rájönnie, melyek azok a dolgok, amelyekkel adni tud önmagának.

És ha már érezzük magunkon a frusztráció jeleit azaz türelmetlenebbek, feszültebbek, idegesebbek vagyunk, akkor érdemes elővenni azt az “örömforrás listát” és mielőbb beépíteni a mindennapokba egyet-egyet belőle.

A kifőzdében pedig természetesen a teltebb hölgynél állok sorba.:)